Raffica - Rund Um 2009

Vadászat a szélre, Bodeni-tó, Rund Um 2009

Bár mindenki több szélre vágyott, és ebben az utolsó pillanatig reménykedett, nekünk a Raffica Libera Teamnek ez a kevés szél pont elég volt hogy megnyerjük az 59.-ik Rund Um-ot és elhódítsuk a
Bodeni-tóról a Kékszalagot. Persze, utólag már könnyű leírni ezt a mondatot, ám valljuk be, eleinte nem sok esélyünk volt a győzelemre. A történet ott kezdődik, hogy szeretnénk megnyerni a Kékszalagot, de persze itthon a Balatonon. Ez persze nem sikerül, hisz rendre alul maradunk és a második hellyel kell beérnünk most már több év óta.

A Raffica csapat felkészülése a Kékszalagra

Ez év elején aztán összedugták a csapat öregjei a fejüket és hosszas tanakodás után a hibát abban vélték felfedezni, hogy bár most már van ütőképes hajónk, és ütőképes csapatunk, na meg jó kormányosunk, ám keveset vagyunk vízen, keveset versenyzünk a Kékszalag előtt.  Ezen lehet és kell változtatni, tehát már tavasztól mozgásba lendült a csapat, és edzés edzést, verseny versenyt követet. Az eredmények sem maradtak el, sikerült is több fontosabb versenyt megnyernünk. Ám kellett egy nagyobb megmérettetés, egy főpróba az idei Kékszalagra. A sokat látott öregek egy szót kezdtek el halkan mormolni: Rund Um.

A Rund-Um

A Rund Um- a német-osztrák-svájci hármashatárnál fekvő Bodeeni-tón kerül megrendezésre, és pontosan ez adja az érdekességét, hisz nem mindegy hogy melyik ország hajója nyeri meg a versenyt.
A csapat egy része és persze kormányosunk, Király Zsolti már többször is részt vett ezen a versenyen, és bár este kerül megrendezésre, amiben kevés a gyakorlatunk, de hasonló adottságú tóról van szó, hasonló távról és hasonló hajókról. És mint utólag kiderült, szerencsére hasonlóak a szelek is. Tehát egy héttel a nagy esemény előtt gyors levélváltás a német szervezőkkel, akik azonnal jelezték, hogy örömmel várnak minket, és már csomagolhattunk is.  A csapat könnyedén összeállt, a „kemény mag” szinte teljes egészében vállalta a megmérettetést. Hosszú utazás után a csapat kisebbik fele Lindauban, a verseny helyszínén 50 perc alatt ledaruzza és összeszereli a hajót.  Na, ezen már többen elcsodálkoznak a sokat látott helyiek közül. A média azonnal körül vesz minket, riportok, fotózás, veregetik a magyar fiúk vállát, latolgatják az esélyeinket.

A szerelés napján, csütörtökön kb. 80 km/h-ás szél fúj és a hullámok is elérik a másfél métert.
Ez nem a Liberáknak való időjárás, így emiatt sem tart esélyesnek minket senki, de igen látványos a hajónk, a csapatunk, na meg hogy magyarok vagyunk, tehát érdeklődést és igen barátságos fogadtatást sikerül kivívnunk magunknak.

A hajónk, a Raffica a festői szépségű Lindaui kikötő legforgalmasabb részére, a Lillo és a René’ Lezard liberák mellé a partfalra kerül kiállításra, közvetlen mellettünk a vízen kikötve két gigantikus méretű Americas Cup hajó áll. Igazán előkelő társaság.  Ezen kívül még a versenyre készül egy extrém 40-es katamarán, a múlt évi rekorder a Holmatro, a Wild Lady nevű Wilke 49-es, a Carondimonio Libera és további 400 hajó. Az esemény nagyságrendjét tekintve megegyezik a balatoni Kékszalaggal, a társadalmi elismertsége viszont jóval nagyobb annál.

A RAFFICA felkészítése a Rund-Um-ra

Pénteken megérkezik a csapatunk többi tagja, délelőtt már együtt készítjük fel a hajót az éjszakai vitorlázásra, egy rövid pihenés után este hatkor be daruzás. A parton nagy a tömeg, a hajóra alig tudunk feljutni, óriási az érdeklődés. Ekkor már többen tudni vélik, hogy a kis szél miatt esélyesek lettek a liberák, többen odajönnek barátkozni velünk. Idő van, gyorsan beugrálunk, bedobáljuk a csomagokat és már indulunk is. Az időjárás igen kedvezőnek tűnik számunkra, gyenge szél, kevés felhő és persze semmi csapadék. A rajtvonalon a rajtra készülődő hajók mellett sokan vannak néző hajókon is, sőt maga a zsűri hajó is egy óriási nézőhajó, rengeteg érdeklődővel.

Rund-Um rajt

Hamar elérkezik az esti fél nyolcas rajt időpontja és ezzel együtt a szél is szinte teljesen eláll. Rövid tanakodás után Zsolti egy tiszta rajt mellett dönt, és bár kedvezőbbnek tűnik a luv bója mellől rajtolni, lejjebb megyünk tiszta területre és senkitől nem zavartatva rajtolunk. Nem telik el öt perc és kiderül, hogy jó volt a választás. Sőt nem csak jó, hanem egyenesen kiváló. Míg a többiek egymás zavart szelében próbálnának elindulni, mi szinte azonnal teljes sebességgel, 4-5 csomóval haladunk, a kereten 2-3 embernek kell szinte azonnal trapézolnia. 10 perc múlva már több száz méter az előnyünk, szó szerint mintha csak mi rajtoltunk volna el. Ezt nagyon hamar észreveszi a szakavatott nézőközönség, rengeteg média hajó áll be mellénk, mögénk, egy fotóshelikopterből páros kézzel integet a pilóta száz méterrel a fejünk felett.

Te jó isten, mi van itt…

Mindenki nekünk integet, sokan átkiabálnak, bíztatnak minket.  Folyamatosan élénkülő szélben haladunk, a teljes trapéznak ki kell állnia, a sebességünk eléri hamarosan a 8-9 csomót, a hajók többsége meg csak most indul el. A tömegből még kiválik a Lillo, a Wilke-49-es és a Holmatro extrém 40-es, legelöl persze mi és a minket követő média hajók. Ennyi, a többi hajó mintha másik rajtra várna, állnak, mint a cövek a startvonalon. Utólag tudjuk meg, hogy volt olyan hajó, amelyiknek 45 percig tartott a startvonal átlépése. Senkitől sem zavartatva vitorlázunk, hamarosan azonban a másik három hajó is ránk zár az erősödő szélben.

Az jól látható, hogy közepes szélben már gyorsabb az Extrém 40-es és a Wilke 49 is, de a szél megint gyengül kicsit, így tartjuk az első helyünket. Irány az első bója, ami a déli oldalon található svájci város, Romanshorn előtt található. Az első bójavétel kalandosra sikerül, a mostanra teljesen ránk záró Wilke 49-es előtt igen élesen közelítve csak úgy tudjuk venni azt, hogy Zsolti feldobja lendületből a hajót, és csak így fér el a keret alatt a sárga pályajel.

A Wilke 49-es-nek ez túl éles, kénytelen még egyet fordulni, így kb. egyperces az előnyünk itt. A partról ováció fogad minket, mi pedig tovább megyünk, rohanunk. Este háromnegyed tíz van, teljesen besötétedik mostanra, a kedvünk és a hangulat kitűnő. Következő pályajel Eichorn a német oldalon, amit egy takkon sikerül végig vitorláznunk. Topricsis száguldás az éjszakában, az újra erősödő szélben folyamatosan 8-9 csomó a sebességünk, a felhős égből csak minimális holdfény szivárog át.  A hajónkon alig van fény, csak a mindenki hátára szerelt zöld fluorszkálos fény világít. A kísérő hajónkról jelzik, hogy szenzációs a látvány és ezzel mi is egyetértünk. A hátunk mögött az éjszakában egyenlőre nem látunk senkit, olyan sebességgel jöttünk a bójától, ám gyanítjuk, hogy az élénkebb szélben újra fel fog jönni a Wilke 49.
Egy óra múlva érjük el a Eichhorn-i bóját, ejtünk, és irány a következő pályajel ami bent van a Bodeni-tó elkeskenyülő nyugati csüsckében. Mögöttünk 7 perc hátránnyal veszi a bóját a konkurens hajó, ez egyelőre elégnek tűnik, bár kevesebb mint amire számítottunk.

Többiekről semmi hír, a topfények elvesznek a parti fényekben. A szél gyengül, lassan éjfél van, és már csak lépésben közelítjük az utolsó bóját. Van hogy percekig teljesen állunk, a 200 méterre levő bója elérhetetlennek tűnik.  Olyan mint Keszthely, ez már ismerős nekünk….

Közben a Wild Lady keskeny szélcsíkon vágtat felénk az éjszakában, szinte hihetetlen, de már itt liheg a nyakunkban. Ez a hajó lesz a mumusunk, az most már biztos. Rövid széltelenség után fél csomós sebességgel vesszük az utolsó bóját, majd megpróbálunk evickélni az északi part felé, ami amúgy csak pár száz méterre van. A mumus 10 perccel utánunk veszi a bóját és szándékunkat felismerve határozottabban indul az északi part felé. Az északi part egyre közelebb van, szél semmi, a széltelenségben megyünk 1 csomós sebességgel, tartjuk az előnyünket. Lassan kiérünk a ”Keszthelyi öbölből”, újra éledezik a szél, ami továbbra is nyugatról jön, a déli part felé vesszük az irányt.

Blisztert húzunk, és ezzel haladunk a nagy éjszakában. Érezhetően a déli part felé élénkebb a szél, megyünk is vele, de ezzel komoly negatívot is húzunk. Hogy a Wilke-t fogjuk, vissza halzolunk északra, ám rendre kifutunk a szélből, megtorpanunk. Közben bliszterezve belefutunk a szembe jövő mezőnybe, akik szintén a déli parton kreuzolnak még az első német bója felé. Nem megyünk be közéjük, próbálunk a mostanra erős holdfényben jól látható szélcsíkokban maradni. És akkor a holdfény megmutatja, hogy a hátulról frissülő szél ránk fújta a korábbi konkurens hajókat.  Tőlünk északra friss szélben feltűnik a Lillo, bliszterrel közelit igen gyorsan, északabbra még gyorsabban egy kisebb méretű katamarán halad megállíthatatlanul, a Holy Smoke. Déli oldalon a mumus rohan bliszterrel és feltűnik a SYZ&CO nevű Psaros 40-es is, mi pedig középen, a nagy semmiben, igen gyenge szélben, a szélcsík határán egyensúlyozunk.

Ez itt egyben a mélypont is.

Hajnali harc a Rund-Um-on

Hajnali fél három felé járhatunk, kicsit már elfáradtunk, a ránk rohanó konkurensekkel nem sok mindent tudunk csinálni csak figyeljük az eseményeket. A szél hátulról frissül, és ennyi hajót nem tudunk fogni. Döntést kell hozni, és Zsolti dönt: irány észak, fogjuk a Lillot, végül is ő a mi igazi ellenfelünk. Toppricsivel élesen felmegyünk a Lillo vonala fölé, elé, ott blisztert húzunk és várjuk a csodát. A katamarán északon elcsúszik, és először a verseny során átveszi a vezetést tőlünk. A Lillo 50 méterre megközelít minket, de ennél közelebb nem kerül hozzánk és sikerült magunk mögött tartani a Wilke- Holmatro párost is, bár ők jóval délebbre próbálkoznak. Ezt a leosztást megtartva hajózunk igen gyenge szélben, vagy fél órán keresztül. Ügyelünk minden apró mozdulatra, és nagyon koncentrálunk a vitorla beállításokra. Lemarad a Lillo, de csak nagyon lassan. Nem meggyőző az előnyünk, és a katamarán már vagy 500 méter előnyre tett szert, bár jóval délebbre tart mint mi. Lassan felkel a nap, nagyon hideg van.

Aztán itt és ekkor dől el a verseny véglegesen.

Több helyi mágust kifaggattunk a verseny előtt a széljárásokról és a helyi sajátosságokról. Sok mindent elmondtak, és az egyik, amire nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy reggel hatkor bizonyosan a déli part felől fog megjönni a szél. Nekünk ezzel szemben úgy tűnt, hogy az északi szél lesz a meghatározó, eddig is folyamatosan abban haladtunk, és úgy tűnt, hogy ott van is folyamatosan szél. A többiek tehát a déli szélre számítva kihalzoltak és elindultak a déli part felé.  Mi döntöttünk és tovább húztuk az északit. Szó szerint kétfelé vált a mezőny, mi mentünk északra, mindenki más pedig a déli oldal irányába. Negyedórának kellett el telnie, hogy kiderüljön, kinek van igaza. Sebességünket megtartva felmentünk teljesen a part alá, és az élénkülő, de még most is gyenge szélben megindultunk. A Lillo látta meg elsőként a döntésünk helyességét és sietve visszahalzolt, a kis katamarán pedig élesen próbált visszazárni elénk, de már elkésett.

Rund Um végeredmény

A folyamatos északi széllel előbb visszavettük elsőbbségünket majd apránként növeltük az előnyünket.
Szélcsíkról szélcsíkra lépegettünk, és nagyon lassan, de folyamatosan haladtunk. Közben reggel hat majd gyorsan hét óra lett, és bár többször is megtorpantunk a leálló, visszagyengülő szélben, az a többieket ugyan úgy sújtotta, tehát tartani, sőt növelni tudtuk az előnyünket.  Senkitől sem zavartatva, hét óra 32 perckor, tizenkét órával a rajt után befutottunk, közel 45 perccel később a Holy Smoke katamarán és egy órával később futott be a Lillo, Markus Ficht kormányzásával.

Főcímek a másnapi újságokból:
„A magyar csapat legyőzi a szélcsendet”
„A kevés szelet legjobban kihasználók”
„Meggyőző teljesítménnyel hozták el a magyarok a kék szalagot a Bodensee-ről”

Raffica Libera Team