Az előző hínárosodási ciklusokból számunkra az derül ki, hogy a növények nagyobb területet követelnek maguknak 3-4 évre, és aztán ez a folyamat visszafordul, vagy is a hínárok eltűnnek. Ha fennáll az előző események analógiája, akkor az érintett területek főleg az északi parton lesznek. Ott (az északi parton) várhatóan a parttól 500-1000 m távolságra is megtaláljuk majd a növényeket olyan mennyiségben, hogy akadályozhatják a csónakok, vitorlások, kisebb motorcsónakok közlekedését.
Érdekességképpen hozzáteszem, hogy a legfőbb balatoni hínár fajok (hínáros békaszőlő, füzéres süllőhínár, érdes tócsagaz és nagy tüskéshínár) a mostaninál mélyebb, 5-6 méteres vizekben is képesek fennmaradni.
Hol a legtisztább a Balaton vize?
Mindig, ha a Keleti-medencéből áthajózunk a Nyugatiba, érezzük azt a furcsa, posványos szagot, amit a Keletiben soha. Ahogy haladunk Keszthely fele, mindig az az érzésem, egy másik tóban hajózunk, annyira más a tó vízének állaga, színe, szaga. Kicsit az Észak-Déllel is ez a helyzet számomra: a déli sekélyebb víz, mindig posványosabbnak tűnt, mint a friss, északi. Ezért megkérdeztük erről is Phd. Tóth Viktort, a Balatoni Limnológiai Intézet kutatóját, képzelgünk csak, vagy valóban van igazság ezek mögött az érzések mögött. Íme a válasz:
A Balaton vizének tisztasága észak-dél és kelet-nyugat viszonylatban Phd. Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet kutatója szerint
Észak-dél
Rengeteg különbség van a két part között (meredeksége, hullámzás intenzitása, üledék fizikai és kémiai összetétele, antropogén faktor, urbanizáció foka, stb.), viszont a víz minőségében (ha ezt érti a tisztaság alatt) nem hiszem, hogy van különbség. Ez első sorban a tó turbulens természetével, illetve a meglévő áramlásokkal, illetve a tólengés mértékével magyarázható.
Kelet-nyugat
Az viszont abszolút helyénvaló megállapítás, hogy a Keszthelyi és a Siófoki medencék között esetenként orbitális különbség van. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy a Zala hozza a Balatonba jutó víz többségét, vagy is a 60-90-es évek tápanyag-lerakódásai a Keszthelyi medencét terhelték a legjobban.
Ez a múlt év augusztusában-szeptemberében volt a legszembetűnőbb, amikor a hosszan-tartó magas vízhőmérséklet (108 napig volt 20°C foknál nagyobb a Keszthelyi medence vízhőmérséklete) és a magas vízszint oxigénhiányos állapotokat teremtett a Keszthelyi és a Szigligeti medencék üledékében. Ez az oxigénhiány a rég lerakódott és kötött (algák nem tudnak hozzáférni) tápanyagot szabadította fel körülbelül 2 hónap alatt.
A becslésem szerint ca 8000 kg foszfornak megfelelő alga lehetett a vízben augusztus végén és ez a foszfor az üledékből jöhetett. Ez eredményezte, hogy extrém esetekben (pl. 2019 szeptember elején) a Szigligeti és a Siófoki medencék között vízminőségi paraméterek alapján két nagyságrendnyi eltérés volt tapasztalható. És pl. ennek következtében ebben az évben a hínárasodás elsősorban a keleti részre jellemző.