Íme egy mesevilág a Balatonnál: Művészetek Völgye!

E mesebeli völgyecskére, mely a Balatontól nem messze van, még a nyolcvanas évek végén bukkant rá Márta István zeneszerző, aki egyből meg is látta a kis falvakban a fantáziát.

A fent említett pici falvak összesen öten voltak (Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs) , de mára már háromra szűkült a számuk, a központ pedig a kezdetektől kezdve Kapolcs volt.

Mára már az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja, és a Sziget Fesztiválon kívül nincs még egy, amely évente ennyi látogatót vonzana. Több, mint 52 helyszín, 1500 fellépő, és majdnem 1000 program várja azokat, akik a tíz napból akárcsak egyet is eltöltenének itt.

Itt mindenki befogad mindenkit. Itt minden korosztály megfelelő szórakozásra talál, és itt mindenki egy szívként dobog.

A Völgy magába szippant, megbabonáz, és függővé tesz. Kislány voltam, mikor először itt jártam, talán hét éves. Már nem is emlékszem honnan, de édesanyámék ráleltek erre a valóságos mesevilágra, így hát felkerekedtünk, és elindultunk. Vonattal, stoppal, sátorral, óriási hátizsákokkal a negyven fokban.

Eleinte csak három nap volt ez. Hamar rájöttünk, ennyi idő alatt nem lehet ám mindent megnézni, mindenen részt venni, mindent átélni. Aztán a három napból öt lett … hét... és végül  a bűvös tíz, és erre a tíz napra egész évben vártunk, ez volt minden év fénypontja. És nem véletlenül! Ma már sátorhely adóink családként szeretnek minket, és mi is őket. És az egész Völgyet.

Ez a hely a második otthonom, és nem csak nekem. A szotyis bácsi, a Pokol-Lik, a malompart, a Klastrom, mind-mind megannyi emléket, élményt, nevetést, és boldogságot rejt magában.

Kapolcson a templom melletti kis boltban mind a tíz nap alatt pörög az élet, libasorban állunk a fröccsért, hogy aztán a hirtelen kerekedett random körtáncból valaki kilökje kezünkből, és mehessünk vissza újra a libasorba. A Malomsziget, ahol kisgyerekek és kutyák pancsolnak a hűvös patakban, és apukák ülnek a horgászszékben a jéghideg sört kortyolgatva.

Az egyik bódéban a néni, aki házi készítésű kecskesajtjait árulja hihetetlen variációkban, és a mellette sátorozó bajszos fiatalember, aki olyan csípőspaprikát kóstoltat velünk, hogy még a fülünk is lángra kap. Gombor József kancsói, kaspói, festményei, melyek olyanok, akár a szivárvány, és olyan formákat öltenek, melynek csak a képzelet szab határt.

A patak melletti kis utca, ahol öreg bácsik fújják a kerámia madarakat, melyek egy kis vízzel csodás dalra fakadnak. A Manó-udvar, ahol édesebbnél édesebb kis kerámia manócskák varázsolnak el minket a szívünkbe lopva magukat a kerti tó felett függve, fatörzsön ülve, bokorban megbújva, fűben tanyázva.

Ez mind-mind a Művészetek Völgye, és még annyi, de annyi látnivaló, program, élmény vár itt ránk, melynek egy könyv is kevés lenne, hogy feltudjuk sorolni.

Ez egy teljesen más világ, és csak az tudja igazán ezt, aki eljön ide, és együtt iszik meg a zenészekkel egy pálinkát, tapsol a fesztiválozókkal az utcán zenélők muzsikájára, vagy épp a falu végén lakó öreg nénivel beszélget a répatermesztésről és a kovászos uborkáról.

Ahány féle ember, annyi féle művészeti ág, egyéniség, zenész, festő, író, költő, bűvész fordul meg itt, és mindenkiből árad a szeretet, a jóság, a kedvesség. És ez nem túlzás!

A folytatásért lapozz a következő oldalra!

A Völgy mindig is hű maradt hagyományaihoz, a kezdetekhez, sosem felejtette el honnan indult, de képes folyamatosan lépést tartani a modern, gyors világgal, és minden évben igyekszik a legszínesebbé, legélvezhetőbbé tenni ezt a tíz napot.

A pajtákból, templomokból, mezőkből színház, vagy koncerthelyszín lesz, némelyik udvar megtelik sátrakkal, renegeteg lesz a stoppos két falu között, és a kocsmákban hajnalig szól a zene és dől a fröccs.

Tavaly, 2015-ben ünnepelte negyed százados fordulóját, hiszen 25. alkalommal rendezték meg a fesztivált, és ez egyben a megújulás éve is volt a Művészetek Völgye számára.

Olyan előadók produkcióira bulizhatunk, vagy épp ücsöröghetünk a fűben, mint a Hobo Blues Band, Palya Bea, Anna and The Barbies, Lovasi András, a PASO, Sebestyén Márta, a Magashegyi Underground, a Kerekes Band, vagy a Hősök.
Rengeteg színház társulat szórakoztat minket, és a gyerekprogram is nagyon sokoldalú.

Szinte minden udvarban, kocsmában, étteremben találunk nekünk megfelelő kikapcsolódási lehetőséget, és az itt elkészített gasztronómiai ínyencségekről már szó se essék! Rengeteg kézműves művész várja az otthonát dekorálni vágyókat, nagyon sokan a magyar hagyomány jegyében.

Ha egy szóval meg lehetne ezt fogalmazni, csak ez lenne: Meseország.

Idén pedig 26. alkalommal vár mindenkit a Völgy, egészen július 22-től július 31-ig, ismét színes programokkal, kiállításokkal, és a függőséget okozó atmoszférájával.