Néhány fotós megörökítette a New York-i metró 70-es és 80-as évekbeli arcát. A fotók nagyon jól tükrözik ezeknek az éveknek a hangulatát, viszont néhol igen sötétek és ijesztőek. Nagyon jól lehet látni, hogy akkoriban a graffitisek ezeken a metrókon próbálták ki tehetségüket és a létező összes falat kidekorálták az ablakokkal együtt. A képeken érdekes arcok bukkannak fel, mintha a fotósok valami éjszakai buliba csöppentek volna. Olyan művészek képeit láthatjuk itt, mint John F. Conn, Bruce Davidson, Jamel Shabazz és Martha Cooper.


Talán nem is lepődünk meg azon, hogy a New Yorkban található a világ egyik legnagyobb metróhálózata, ami az év minden egyes napjában, non-stop működik. Talán irigyelhetjük is az ottani városlakókat, mivel ők még éjszaka is kényelmesen közlekedhetnek. A metró összes vonala együttvéve 1355 kilométert tesz ki és összesen 468 állomást találunk itt. Ezek elég nagy számok, na de New York sem egy kicsi város. A metró áthalad a manhattani, a queensi, a bronxi és a brooklyni városrészeken. Az ottani metró másik érdekessége, hogy majdnem a fele utat a felszínen teszi meg, mint magasvasút.


Ez a metró a kétezres évek elején több éves rekordot döntött, mert az utasok száma elérte az 1,45 milliárdot. Bár amennyien élnek ebben a városban, ez nem is csoda. Mindenesetre hálásak lehetünk a művészeknek ezekért a retró hangulatú képekért, bár nem lehetett valami biztonságok ezekben az agyonfirkált kocsikban mászkálni ilyen arcok között, pláne nem fényképeket készítgetni. De hát a kalandvágy már csak ilyen.
