A város, amely sziklák közé bújt: Petra
Egy szűk szurdok végében bukkanhatunk rá a hol vörös, hol mályva, néhol pedig zöld színben pompázó jordáinai Petrára. Lenyűgöző, hosszú időkre visszanyúló hely, amit most bemutatok nektek.
Petra falai régmúlt idők meséit őrzik, a maga lenyűgöző sziklába vájt módjukon. Ha az ember megnézi, mindenképpen felteszi magában a kérdést, hogy 2000 évvel ezelőtt hogy volt képes ilyen csodát létrehozni az akkori fejletlen eszközeivel? Mert Petra egyszerűen tényleg lenyűgöző.
A Kincsesház a maga 40 méteres magasságával bámulatba ejtő, akárcsak az összes többi műemlékei. Ilyen a Fáraó Lányának erődje, a Kolostor, vagy a Királysírok. Mai napig nem tudjuk milyen nép is volt az, aki ezeket létrehozta, pedig a város egyre híresebbé válik az egész világon.
A történelemkutatók is csak találgatnak, egyik ilyen gondolatuk az, hogy még az ősarab nabateusok vándoroltak ide, északra a mai Jemen városából. Ez a nép szigorúan, kemény törvények által beszabályozott életet élt, mégis gazdag, és nemes embereknek látták őket. Harciasságban nem nagyon bővelkedtek, és mégis, évszázadokig éltek független, szabad akaratúakként, pedig még Nagy Sándor is arra készült, hogy elvesz tőlük mindent, amijük csak van, de képtelen volt bevenni Nabateát, akárcsak az utána próbálkozó nagyurak mindegyike.
A nabateusok gazdagságának alapja az arany volt, és az akkori kor két legdrágább fűszernövénye, valamint a szurokbányászat, és erre nem egy népnek fájt a foga, hiába volt a vidék száraz, és forró, egyáltalán nem bizalomgerjesztő.
Mégis hogyan tudtak akkor itt megélni ezek az emberek? Hiszen vízre mindenkinek szüksége van!
Bizony szigorú törvényekkel. Állataiknak csak háromnaponta adtak inni, hogy szervezetük megszokja a szárazságot, és ők maguk is szigorú szabályokhoz kötötten éltek, víztartalékaikat pedig esővízből nyerték vízgyűjtő földalatti ciszternák segítségével, melynek helyét csak ők tudták. Valamint nem házakban éltek.
Később aztán ők is beleolvadtak a társadalomba a görög-keleti kultúrát egybeolvasztó hellenizmus által, és nekik is lett királyuk ( nem is egy ), és minden más megváltozott. Művészet, gazdaság, és politika is, de kereskedelmük továbbra is a helyén volt, hiszen ez megmaradt.
Így vagyonuk sem fogyott el, és így kezdett el Petra épülni, terjeszkedni, szépülni. A romváros, melyet ma láthatunk már az I-II. századból származik, mikor Petra romlani, és hanyatlani kezdett.
Történelmileg nem voltak már fontosak, de művészeti tudásuk ekkor virágzott, és később, két-háromszáz év elmúltával a feledésbe is merült, egészen 1812-ig.
E csodaváros romjait ugyanis ekkor fedezte fel Jean Louis Burckhardt, aki egy egyszerű Svájcból érkezett utazó volt.
Petra azóta egyre nagyobb turistalátványosság, nem véletlenül hiszen festett és a szivárvány ezer színében pompázó falai láttán mindenki csak tátott szájjal tud állni.