Egy város megsemmisülése: Pompeji
Krisztus után 79-bena Vezúv egy egész várost temetett alá, mely a Római Birodalom egyik legnagyobbika volt akkor. A kikötővárost, mely egykor virágzott, por és forró hamu temette örök némaságba. Most erről tudhatsz meg többet.
Egy augusztusi éjszakán Pompeji városában a házak remegni kezdtek, a lakók ijedten ébredtek fel álmukból. Nem sokkal később ismét egy kisebb földrengés volt érezhető a Nápolyi-öbölben elterülő kikötővárosban.
Ez figyelmeztetés volt, ám a több, mint húszezer lakos nyugodtan álmodta tovább az igazak álmát.
Nem sokkal később gyönyörű nap virradt, az emberek úgy hitték, nincsen semmi ok az aggodalmaskodásra.
A piacon minden kereskedő ugyanúgy árulta portékáját, friss halat, gyümölcsöt, a vásárlók pedig végig kóstolgatták őket egytől egyig. Ízisz templomában, aki a termékenység istennője, a szerzetesek a napi szertartásukra készülődtek, a pékségekben a friss árukat betolták a kemencékbe.
Dél derekán a városban fellelhető nagy villákban a rabszolgák nekiláttak az ebéd előtti előkészületek elvégzéséhez.
Egy nagyon gazdag kereskedő, Gaius Julius Polybius villájának összes lakója is ezzel volt elfoglalva. Gaius mellett a felesége, öt gyermeke, unokaöccse és annak áldásos állapotban lévő felesége, valamint a család összes rabszolgája is jelen volt.
Már az első falatokat vették volna magukhoz az ebéd első fogásából, hirtelen hatalmas és fülsüketítő robajjal omlott össze minden. A föld megremegett, minden nagyobb épület pedig imbolyogni kezdett.
Ezután azonnal a tátott szájjal álló Pompejii lakosok minden emberének szeme láttára, fényes nappal a körülbelül tíz kilométerre fekvő Vezúv vulkán iszonyatosan nagy méreteket öltő forró hamu és tajtékoszlopot lövellt ki magából az ég felé, ezután habkő, tűzforró hamu hullott nyári záporként a hatalmas kikötőváros egészére és annak minden egyes rémülettől kővé dermedt lakosára.
Mindenki azt sikoltozta, hogy itt van, eljött az Ítélet Napja. Pedig ez mindennek még csak a kezdete volt …
Ezen a végzetes és katasztrofális napon a nemrég 18. életévét betöltött ifjabb Pilinus épp Pompejiiben, azon belül pedig nagybátyja miseinumi házában folyatta tanulmányait, mely a várostól körülbelül harminc kilométerre feküdt.
Misenium a rómaiak legnagyobb flottájának volt a központi kikötője, melynek ifjabb Pilinus nagybátyja volt az első számú admirálisa.
A fiatal fiú így tökéletesen figyelemmel kísérhette, ahogyan a hatalmas méreteket öltő hamuoszlop az égbe lövell a Vezúv torkából a Nápolyi-öböl túlfelén.
Tacitus történetírónak levelet is írt, melyben egy fenyőfa törzséhez hasonlítja a hamu oszlopot és ez az egyetlen levél az, mely egy szemtanú beszámolója az akkori eseményekről.