A sáfrány a Crocus Sativus nevű krókuszfajta növény, a fűszer a virág bibéje, amelyből virágonként összesen három darab nő. A krókusz ősszel virágzik, csupán 2 hétig, ekkor szedik le és szárítják ki a bibéjét.
Ma a mediterrán országokon kívül már csak egy Mund nevű svájci faluban termesztenek évi néhány kilónyit. A legjelentősebb európai termelő Spanyolország, rajta kívül pedig Irán. Ez a két ország adja a világ sáfránytermelésének 80%-át.
A fűszer előállítása rengetek kutatást és labormunkát igényel, ezért olyan drága ez a fűszer. Számokban kifejezve 1 kg ára 1100-11.000 $-ig terjedhet (ez 150.000 virág bibéje).
Az igazi sáfrányt nemcsak színezőanyaga miatt használják - ami gyönyörű sárgává varázsolja az ételeket - hanem intenzív, különleges aromája miatt is. A valódi sáfrány színe mélyvörös, könnyen megkülönböztethető a narancssárga, világosabb színű, kicsit vaskosabb „ál” sáfránytól.
Mivel folyadékban oldódnak ki az aromái, vízben, húslevesben vagy tejben kell áztatni (egy csipetet kb. fél dl-ben). Főleg a mediterrán konyha elengedhetetlen hozzávalója. Néhány világhírű étel teljes mértékben elképzelhetetlen nélküle, ilyenek például a milánói rizottó, a valenciai paella vagy a provence-i halleves.
A sáfrányt soha nem szabad együtt főzni az étellel. Ezt a finom fűszert csak a főzési idő végén szabad hozzáadni az ételhez, így megmarad jellegzetes íze. Sáfrányt használva igazán ínyenc ételt kaphatunk egy egyszerű ételből is akár. Készíthetünk belőle szósz illetve mártást is, egy igazi különlegességet vihetünk ezzel a hétköznapokba.
Ezt a növényt a természetgyógyászatban gyomor- és bélkólika ellen, köhögési rohamokra, reumatikus panaszoknál, kimerültség és koncentrációs gyengeség esetén használják.
Fontos azonban megjegyezni, hogy csak kis mennyiségben támogatja az egészséget. A nagy mennyiség az emberi szervezetben mérgező hatást válthat ki.