Senki sem szereti a viharokat, főleg ha óriási villámlások és villámcsapások társulnak hozzá, azonban van a Földünkön egy olyan tó, ahol örökkön – örökké csak viharok vannak, melyeket óriási villámcsapások is kísérnek. Ismerd meg te is, nagyon érdekes!
Létezik egy hely a világon, ahol örökké csak viharok és villámcsapások érik a területet és a tavat egyaránt, ez a Maracaibo – tó és a Catatumbo folyó találkozásánál van.
Itt akkora mértékű a villámlás és a viharok száma, hogy ezt tartják a Föld legnagyobb ózongenerátoraként működő helynek.
Évente mintegy másfél milliónyi számra tehető villámlás figyelhető meg, melyet erős viharok kísérnek, szinte az év minden napján.
Nem is rövid ideig tart el egy – egy ilyen folyamat, hanem több, mint tíz órán keresztül és ezidő alatt több százszor csapnak le a villámok itt.
Hogy mi is váltja ki ezeket az erőteljes és nagy mennyiségű viharokat és villámcsapásokat?
Egyes tudósok szerint a tavon átfújó szél okozza, mely a mocsaras levegővel elegyedik, ezáltal az óriási légtömegek itt találkoznak a hideg léggel, melyek az Andok és a Cordillerák hegyvidékeiről érnek el ide, így már három oldalról körbeölelve a síkságot.
Ezzel az egybegyűlt és nagy számú hő és nedvesség hozza létre azokat az elektromos töltéseket, melyek a hegyek gerincein destabilizálódik így az elektromos kisülés állandóvá válik.
A további részletekért lapozz a következő oldalra!
Ezt a jelenséget egyébként nem most, hanem már több száz éve jegyzik, az első erre utaló írás 1957-ben került napvilágra, melyet Lope de Vega írt meg egyik epikus költeményében, a La Dragonteában.
Itt írja le Sir Francis Drake súlyos vereségét, mely annak volt köszönhető, hogy a villámlások miatt hajója helyzete nyilvánvalóvá vált.
Ez később, 1823. júniusában is megtörtént, ekkor a spanyolok akarták megtámadni Simón Bolívar flottáját a függetlenségi háború idején.
A vizeken hajózok számára azonban segítség is volt ez az óriási mértéket öltött villámlás, hiszen így képesek voltak a tájékozódásra, feltehetően a „maracaibói világítótorony” elnevezés is innen eredhet, hiszen folyamatosan láthatóak voltak ezek a villámok már messziről is.
A Catatumbo folyó egyébként Kolumbia északi részéről ered, majd a Venezuela területén fellelhető Maracaibo – tóba torkollik bele, így a folyó mintegy 340 kilométeres hosszúságot tesz ki, ezzel a két ország határának egy részét alkotva.
Földünk egyik legrégebben kialakult és legnagyobb sósvizű tava a Maracaibo, melynek területe majdnem 14 000 négyzetkilométer, legmélyebb pontja pedig 60 méteres mélységeken van.
Nem csak a Catatumbo, de sok más folyó is ide ömlik és északi oldalát egy 55 kilométer hosszú csatorna köti össze a Venezualai – öböllel és a rajta átívelő, majdnem tíz kilométeres Rafael Urdaneta – híd Dél – Amerika leghosszabb hídjaként ismert.