A Veleméren található templomot nem is olyan egyszerű megtalálni, hiszen a falu egyik kieső végében lehet rábukkanni, méghozzá a Papréten. Azonban ha rávesszük magunkat és felkutatjuk, felejthetetlen élményben lesz részünk. Elmondom, miért!
Velemér településére az Őrségben bukkanhatunk rá és igen szerencsés helyzetben van az egész környék, hiszen az idők során dúló háborúk után az itt található értékek és épületek java épségben fennmaradt.
Ide tartozik a kis település kieső részén, a Papréten található Szentháromság - templom is, mely története az Árpád – korig visszanyúlik.
A reformkor idején falait fehérre meszelték és ez mai napig megmaradt az eredeti falra festett képekkel együtt.
Így ez az apró templom mindmáig megőrizte korának régi fényét, mely az 1300-as években tündökölt.
Idegenvezetést is kérhetünk ha a templomba betérünk, feltűnően sok turista érkezik ide.
A körbevezetés során azt is megtudhatjuk, miért is hívják a helyiek és a környéken élők a fény templomának.
1976-ban és 2005-ben vizsgálatokat folytattak itt, ennek során derült ki az, hogy a freskók és az épület elrendezése sajátos, így a magas, keskeny ablakok fénye minden jeles napon az aktuális naphoz kötődően felfestett képekre vetül.
Négy darab ilyen kép található a templomban, az első a napéjegyenlőséghez, a második a Szentháromság vasárnapjához, a harmadik a téli napfordulóhoz, a negyedik pedig Szent Miklós napjához köthető.
A folytatásért lapozz a következő oldalra!
Forrás: mertutaznijo.cafeblog.hu
Van azonban egyetlen egy kép, mely semmilyen napon nem kerül a fény alá, soha sincs megvilágítva, ez pedig az a freskó, mely ördögöket ábrázol.
A Szentély ablaka úgy épült, hogy a freskók a Szentháromság vasárnapján, mikor a nap első sugarai válnak láthatóvá, pont a hármas körre esnek, a diadalív belső oldalára készített szentháromság – jelképére.
Az a jelenet, mely azt ábrázolja, mikor Szent Mária az újszülött Jézussal a karján várja a három helyről érkező királyokat, a téli napforduló idején fürdik fényárban.
Szent Miklós napján, azaz a Mikulás érkezésének napján az őt ábrázoló képre esik a nap sugara, azaz december 6-án.
A napéjegyenlőség napján pedig a fények nem közvetlenül, hanem visszaverődés folytán jutnak el a templomba, ekkor vetül a keresztre feszített Jézusra és Szent Lászlóra a napsugár.
Bár sokan látogatják, mégsem kap elég hírt ez az apró templom, pedig igazán megérdemelné.
Nem csak azért, mert az elmúlt évszázadok megpróbáltatásai során egészen épen és jó állapotban megmaradt az utókornak, hanem azért is, mert egyszerűen lenyűgöző dolog az, hogy nyolcszáz évvel ezelőtt élt emberek ilyen különös tekintettel alakították ki a templomot, hiszen a festmények kötődnek a nap fényének mozgásához is.
Ez egyszerre varázslatos és lenyűgöző dolog, melyet sokkal több embernek meg kellene ismernie!