Az Észak – Angliában található Hadrianus falának építése még a második századig nyúlik vissza, ma már csak Britannia életének egyik legsötétebb korszakának állít emléket. Ismerd meg te is ezt az óriási zátonysort!
Hadrianus Falának története még a II. századig nyúlik vissza, Észak – Anglia egyik tengerpartjától a másikig húzódva. Az óriási méreteket öltő fal 120 kilométer hosszan nyúlik el a majdnem öt méteres magasságával és három méteres szélességével.
Még az akkori Római Birodalom korában is óriásinak számított, rengeteg tudós és régész kutatta éveken keresztül, hogy vajon milyen szerepet is tölthetett be, így rengeteg vita forrását is képezte.
Hadrianus életének megírója mondhatta a legegyszerűbb választ, mégpedig azt, hogy ez választotta l a barbároktól a rómaiakat.
A rómaiak Kr. u 84-ben győzték le a Skócia északkeleti részén élő kaledóniai törzseket, akik Mons Graupiusban élték mindennapjaikat.
Azonban ez a győzelem nem tartott sokáig, pusztán csak Hadrianus Britanniába érkezéséig, azaz Kr. u. 122-ig, a rómaiak azonnal visszavonultak a Tyne – völgyig.
Már itt számos erődítményt húztak fel és kialakult a Stanegate – vonal is, ez egy majdnem 130 kilométeres védvonalat jelentett.
Hadrianus számos tanakodás után jutott arra a döntésre, hogy a barbárokat nem fogja tudni legyőzni, így egy olyan határvonalat kell felépíteni, mely nem csak időlegesen tartja távol az ellenséges erőket és ehhez olyan római katonák is kellettek, akik a Római Birodalom nagy hatalmát is jelképezték.
Végül a fal a Tyne – völgytől északra épült meg, mely során nem egy folyót kellett átszelni és a legzordabb területeken kellett a munkálatokat végezni. Ehhez a komoly, precizitást igénylő feladathoz rengeteg földmérő, tervező és kőfaragó kellett, de nyolc év alatt sikerült létrehozni a falat, hála a hatalmas római embertömegeknek.
Mivel a tervben tőzegből készült fal szerepelt, az építés során ez változott, hiszen erősebb anyag kellett, így végül a tőzeg helyett kőből épült fel az egész.
A folytatásért lapozz a következő oldalra!