A kor legnagyobb balesete a Pajtás folyami csavargőzös esete volt, ami igen jól dokumentált. Párttitkár elvtársi utasításra Hesz Pali bácsi kapitány kénytelen volt a megengedett utaslétszámnál jóval több utast felvenni, így a hajó instabil lett és felborult. A világon minden hajón a kapitány az úr, akkor a vörös diktatúra még ezt is felülírta. Az arrogánsan intézkedő párttitkárnak haja szála sem görbült, dacára a halottak nagy számának, a port pedig a kisembereken verték el jó szokás szerint.
Kevésbé ismert az eset, amikor Siófokon a menetrendi „Csobánc” nagy viharban Almádi felől érkezett és egyenesen akart a mólószárak közé behajózni. Egy hatalmas hullám eltolta a farát és úgy látszott nem biztonságos a bejutás. Az utolsó pillanatban – vagy mint bebizonyosodott azután - a kormányos balra tekerte a kormányt, hogy újra kezdhesse a közelítést, de a hullám rátolta a keleti mólóra, kövek csikorogtak a vaspalánkon, a hajó fennakadt, a hullámok újra meg újra a kövekre dobálták, végül léket kapott, elmerült fennakadva a mólón. Az embereket kimentették róla, sérülés nem történt.
Viszont szemtanúja voltam a siófoki kikötőn belül, amikor a hátsó kikötő szélvédett medencéjéből jött ki egy folyami csavargőzös és éppen akkor befutni készült a Beloiannisz Füredről, ezek egymás mellett elfértek volna, de hirtelen jött egy felhő nélküli szélvihar délnyugatról. Mindkét hajó a kövekre sodrástól tartva a hajó orrát a szél felé kormányozva teljes gázzal, oldalazó kutya módjára elfoglalta a teljes hajóút szélességét, amelyik leveszi a gázt, az a köveken van. Szemlátomást elkerülhetetlen az összeütközés, de mi lesz ezután? A dörrenés tekintélyes volt, a fedélzeteken az emberek elestek. A nagyobb tömegű Beloiannisz letolta a kis gőzöst, az azonnal a keleti móló belső kövein landolt és lékesedett. A Beloiannisz kisebb horpadással megúszta és befutott a szélvédett belső kikötőbe, a szélvihar rövidesen elállt. A gőzös hátramenetben lefarolt a kövekről a klub előtti sekély vizekre, ott felcsavarta a sekélyvíz jelző bója láncát, majd fogságba esve süllyedt kb. 60-70 cm-t és fölült az iszapban.
A gőzös ott maradt, gépházát, akkumulátorait lassan elöntötte a betörő víz, kivilágítása egyre sárgábban fénylett, majd elaludt. Egy hét után vontatták a sólyára javításra.
Földváron voltunk edzőtáborban, ahol este már aludni készültünk a hangárba, amikor valaki berontott és ordítva közölte, hogy azonnal gyertek, menteni kell. Mi is történt?
A Szaturnus 125m²-es vitorlás Badacsonyból jött kapatos turistákkal Földvárra, 6-7-es szélben egy szál orrvitorlával. A kikötő előtt lehúzták a fokkot, hogy a motort beindítva álljanak be. Megszegték azt az alapvető szabályt, hogy „előbb indítom a motort és ha üzembiztosan jár, akkor húzom le a vásznat” és bekövetkezett a baj. A motor nem indult elsőre, sem másodikra, harmadik próbára már nem kerülhetett sor, mert a hajó a móló kövein a hullámok játéka lett. Az óriási hullámok úgy 3 –4 méterre elszívták a hajót a mólótól, majd a kövekhez vágták. A dörrenések már messziről hallatszottak- a móló minden csapódásnál megremegett. Mire odaértünk sötét volt, az eső vízszintesen esett, a turisták egy szál nyári vizes ruhában dideregtek és jajveszékeltek. Féltek, hogy leesve a hajó és a kövek közé kerülnek – félelmük jogos volt, elgémberedett tagjaikkal az életükért kapaszkodtak. A megdőlt hajó árboca a móló fölé nyúlt, az árbocmerevítő drótok a dinamikus rángatásra egymás után pattantak el, már csak egy drót tartotta az árbocot. Ha az is elszakad a mólón lévő embereket csapja agyon. Kísérteties látvány volt.
A mi feladatunk volt a telepen tárolt fa villanyoszlopok odacipelése és a hajó alá tolása. A sötétben mezítláb rohanni a vállunkon lévő cövekkel úgy sikerült, hogy tízen vittük. Akinek a lába lyukba lépett nem érte a talajt, az kapaszkodott a cövekbe. Tevékenységünknek hála már nem köveknek csapódott a hajó a szokatlan nagy hullámok hatására, hanem a cövekeknek, amelyek rugalmasabban fogták fel a hajót. A hajó tőkesúlya az iszapban támaszkodott, ezért erősen megdőlve csapódott a hajó. A turistákat a legénység megpróbálta kezénél-lábánál lendítve kidobálni a kövekre, ott egy elkapó csoport „fogadta” őket, néhány kéz és lábtörés azért keletkezett. De mi legyen a hajóval? Riasztották az alvó vízirendőröket, csizmába ugrottak és befűtötték a motorosukat a „,Móricz Zsigát”, amelynek hátul nyitott cockpitje volt. Orral a szélnek állva hátrált és odadobták a drótkötelet, amit gyorsan bikára kötöttek mindkét végén. Felbőgtek a motorok, a Zsiga fényszórói kísértetiesen cikáztak a viharos éjszakában, megvilágítva a vízszintes eső függönyét. A Szaturnusz meg sem mozdult. Annál inkább mozgott a Zsiga a kövek felé, a szél és a hullámzás könyörtelenül tolta a móló kövei felé. A kormányos üvöltve utasította a farbikánál álló matrózt: engedd el azonnal! Egy apró hiba – a bikára kötés nem előírt módja megbosszulta magát, a Zsiga is a kövekre került. Előbb a propellere a köveket rendezte - vagy a kövek a propellerét? A bikán a feszülő húzószár nem lehet felül, akkor csak laza állapotban lehet elengedni.
A hullámok kezdték a Zsigát is megtölteni vízzel, a hátsó cockpit nyelte a vizet. A fenékszivattyú teljes erővel dolgozott, a matróz rendőrök vödröztek, de a helyzet csak romlott. Mi legyen? Ébreszteni kell a Csobánc kapitányát, húzza a hajókat a kikötőbe, mert reggelre csak „aprófa” marad.
A Csobánc komótosan kiállt szélirányba, 50 méterre a móló elé, a matróz a farban dobókörtét dobált, de 50 méter sok volt neki. Hátrálni kezdett a Csobánc, végre a dobókörtét úgy két tucat gyakorlódobás után elkapták a Zsigán, azzal elhúzták a vontatókötelet, majd nagy csikorgásokkal elindult a hajó. A mentőmellény akkor még nem volt szokásos, ezért a csizmás rendőrök kiugráltak a biztos süllyedésnek látszó hajóról, hiszen csizmában nem lehet úszni, az a biztos fulladás. A helyzetet gyorsan felmérték a mólón segítő vitorlázók, akik a hajóra felugorva felváltották a kimerült vödrözőket. A Zsiga szinte néhány centit állt ki a vízből, de eljutott a kikötőhelyére, ahol erős szivattyúk várták. Sikerült elkerülni az elsüllyedést a lékek ideiglenes betömésével és az erős szivattyúzással.
Ezután jött a Szaturnusz, turista már nem volt rajta, hasonló óvatos hozzáállással szintén a kikötőbe került. Csodák csodájára nem lyukadt át a lemez sehol, csak horpadt, de azt sok helyen. Éjfél jóval elmúlt mire lepihentünk, másnap meg vihettük vissza a villanyoszlopokat – jó kis reggeli torna volt.
Tanulságok:
1. A legkisebb hiba, szabálytalanság nagy balesetekhez vezethet (bikára kötés, motorindítás)
2. A Csobánc kormányosának szakszerű segítsége mentette meg a két hajót
3. Télen kenyeredet, nyáron gúnyádat el ne hagyd, (akkor nem dideregsz.)