Hallstad nincs messze Magyarországtól. Alapjávan véve egy kis osztrák városkáról beszélünk. De hogy akkor mi benne az érdekes? Miért a kedvence a kínai turistáknak? Ennek jártunk utána mi is egy kis helyszíni beszámolóval megspékelve.
Aki nem tudná, hogy mi is pontosan ez a csoda, annak elmondjuk, hogy ez a kisváros Ausztriában leledzik, nem messze Salzburgtól.Ez az a hely, mely minden évszakban elképesztő élményt nyújt a turistáknak.Ha Budapestről tart az ember Németország felé, akkor nem sokkal a határ előtt, le kell fordulnia az A1-es autópályáról Bad Iscl felé. Azért javaslom ezt az útvonalat, mert akkor egy gyönyörű táj előtt láthatunk egy majdnem olyan szépet.
Tudni kell a környékről, hogy itt van jó pár nagyon szép hegyi tó. Traunsee, Mondsee, és ami mellett elautózik az ember, az Attensee. Ez utóbbi egy majdnem 19 kilométer hosszú, hegyi folyók által feltöltött tó. Halakban rendkívül gazdag, de persze igencsak kedvelt búvár- és vitorlázóparadicsom. Partján ezáltal természetesen üdülőhelyek találhatók.
Folytassuk innen az utunkat dél felé, a 145-ös úton, míg el nem érjük az utolsó alagút után ezt a festői csodát.Hallstadt a Hallstädter- See partján található. Parkolása tökéletesen megoldott. Népszerű üdülőhelynek számít, így a helyiek mindenre gondoltak. A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll.Jellemző vendég erre a távol-keleti turista. Persze láttunk jó pár magyar rendszámú autót is, de tényleg hihetetlen volt tapasztalni, hogy ennyire messze Ázsiától, Ausztriában a feliratok kínai nyelven is szerepelnek, illetve, hogy a helyi népviseletben is egy onnan származó hölgyet ábrázoltak.
Ottlétünkkor a városka éppen készült a karácsonyra. A település mentén,a tó partján a helyi munkások éppen egy elképesztően hosszú izzósort szereltek fel, ami döbbenetesen szép látvány nyújt esténként. A főtéren éppen állították a karácsonyfát.Mint szinte egész Ausztriára, erre a helyre is jellemző az elképesztő tisztaság, rendezettség. Véletlenül sincs egy eldobott cigarettacsikk, kóbor kutya, szemét a földön.
A tó, mint a többi környékbeli vízfelület, tehát egy természetes képződmény. Ennek okán előfordul, hogy a csapadék, a környékbeli hegyekben lezajló hóolvadás miatt a vízszint annyira megemelkedik, hogy „árvíz” lesz. Mint Magyarországon is a Duna, Tisza, vagy bármelyik folyónk partján mi is láthatjuk, itt is jelzik, hogy mikor volt a legnagyobb baj. Legutóbb ez 2013-ban történt meg.
Az egyik, ha nem legnagyobb nevezetessége Hallstadtnak a különleges temploma, melynek a kertjében van egy teraszos temető. A sírok szinte műalkotásnak felelnek meg, ott jártunkkor is friss virágok és ezernyi színben pompázó sírkertek voltak ott. Eléggé bizarrnak nevezhető tény, hogy itt az „utolsó út” kifejezés szinte egyáltalán nem játszik, hiszen 10 évente kiássák a maradványokat, a koponyákat pedig kifehérítik, melyeket aztán a Csontházban ki is állítanak. Mi ezt nem tudtuk sajnos megnézni, mivel éppen zárva volt a hely. Természetesen ezekkel a dolgokkal mindenki tisztában van, aki odakerül, így ez egy önként vállalt dolog az ember életében, holtában.
Szűk utcácskái, kristálytiszta levegője, a tó, a túlpart (ahova hajóval is el lehet jutni), a körülölelő hegyek mind-mind egyedivé teszik a városkát.Nagyon különleges tehát ez a hely, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok.
(Fotók: Góra Péter photography)