A Sea Cloud-ot egykor lebegő palotaként emlegették, nem véletlenül. A hihetetlen luxusból sodródott az Amerikai Haditengerészet flottájába, majd őrizte tovább az egykori pompáját. Egy valódi remekmű, ami ma is exkluzív utaknak ad otthont Európától Amerikáig.
A lebegő palota
A mai Sea Cloud tényleg megelőzte a korát. Németországban, Kielben építették 1931-ben az amerikai Gibbs & Cox vállalkozók tervei alapján, a Krupp Hajógyárban. A valaha volt legnagyobb magánvitorlásként 1931. áprilisában szállt vízre a Wall Street egyik leggazdagabb üzletembere, Edward Francis Hutton tulajdonaként, aki második felesége, Marjorie Marriweather Post számára rendelte az elképesztő méretekkel rendelkező hajó megépítését. Az akkori négy árbocos, fekete hajótest 98 méteres hosszával és a maga 3100 tonnás vízkiszorításával a legnagyobb jacht volt az egész világon, méreteivel gőzhajtású társait előzte meg.
A házaspár nem bízta a hajó kialakítását a véletlenre, a hajótest belsejének teljes pompáját papírra vetették egészen a legutolsó részletig, a gondosan válogatott, fényűző antik díszítőelemekkel és berendezési tárgyakkal együtt, amelyek később saját, és hat másik luxuskabin ékköveivé avanzsáltak. A díszítés természetesen pontosan olyan lett, ahogy ők azt megálmodták. A Hussar névre keresztelt hajónak ekkor csupán egyetlen célja volt: a Hutton családtól már jól megszokott pompát híresztelni szárazföldön és tengeren egyaránt. Persze üzleti célú utazásaik és kalandjaik eszköze is volt, az év 12 hónapjából legalább 9-et vízen töltött.
Egy új időszak kezdete
A Huttan házaspár válása után az imádott hajó Marjoire tulajdonában maradt, ekkor nyerte el a Sea Cloud nevet (először, de nem utoljára). Marjorie második férje, Joseph E. Davis sikeres ügyvéd volt, Wilson elnök gazdasági tanácsadójaként tevékenykedett. A Szovjetúnió amerikai nagyköveteként gyakran rendeztek találkozókat a hajó fedélzetén, amin a politikai elit legjava is megfordult. A szovjetek természetesen örömmel fogadták a meghívást, hiszen a hajó a nyugati luxus valódi megtestesítője volt. A Leningrád körüli utak ugyanakkor egyre veszélyesebbé váltak, a hadihajók száma is megnőtt.
Sea Cloud a második világháborúban
A jelenlegi utasok többsége talán fel sem figyel a hajó fedélzetén ma is megtalálható kis plakettre, amin kicsi, fehér selyemcsíkra emlékeztető jelöléseket láthatunk. Kevesen tudják, de minden csík egy félév aktív katonai szolgálatot jelent az Egyesült Államok Haditengerészeténél. Bár a házaspár megpróbált túladni a hajón mielőtt Amerika belépett a háborúba, az efféle luxuscikkek piaca akkoriban teljesen összeomlott, így hazafiasságuk jeléül felajánlották azt az amerikai haditengerészet részére.
Bár Pearl Harborig nem volt szükség a vitorlások bevetésére, a Sea Cloud ezt követően szerepet kapott a flotta megerősítésének érdekében. Franklin D. Roosevelt elnök, Joseph E. Davis közeli barátja elsőként ugyan elutasította a hajó katonai szolgálatát, mondván, az túl szép ahhoz, hogy efféle feladatot lásson el, a finomkodást 1942-ben már nem engedhette meg magának Amerika. A Sea Cloud-ot így a parti őrség szimbolikus egy dollár fejében bérbe vette, megfosztotta árbocaitól és pompájától, és szürkére festette. Az egykori lenyűgöző luxus jacht időjárás-megfigyelőként szolgált az Azori-szigetek és a dél-grönlandi vizek között.
Sea Cloud a háború után
Míg a hajótulajdonosok legnagyobb része elveszítette, vagy eladta hajóit a háború során vagy azt követően, a Sea Cloud-ot Marjorie és férje 1946-ban visszakapták a floridai partvidéken. A sokat látott hajó az utat árbocok nélkül tette meg, azonban ekkor már fényes fehér színben, arany díszítésben pompázott. Hamarosan egy közel 4 éves rekonstrukciós folyamat vette kezdetét, ami a háború után még a legtehetősebbek számára is megterhelő lehetett. A történet szerint Marjorie a Palm Beach Hotel legfelső emeletéről látta meg a felújított, gyönyörű hajót a horizonton. A férje ekkor csupán annyit mondott: “Nos, drágám, ott jön a baba.”
A Sea Cloud többször nevet cserélt
Marjorie hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja tovább fenntartani a luxus jachtot és fizetni annak, valamint a 72 fős személyzetnek a költségeit. Hónapokig keresett vevőket, a Sea Cloud Angelita néven Rafael Leonidas Trujillo, a Dominikai Köztársaság vezetőjének tulajdonába került, majd Patria néven a panamai székhelyű Operation Sea Cruises Inc. birtokába, később Antarna néven szelte a vizeket óceáni iskolaként, ahol a diákok a hajó fedélzetén tengeri sportprogramokkal egészíthették ki tanulmányaikat.
8 évig hánykolódott Colón kikötőjében is a pusztító napsütés és magas páratartalom kínzó fogságában, végül Hartmut Paschburg üzletember ismerte fel a hajóban rejlő lehetőségeket és vásárolta meg, majd adta vissza a hozzá méltó nevét. 1978. november 15-én a Sea Cloud hamburgi kikötőbe költözött, a következő évben pedig meg is kezdték a szükséges felújítási munkálatokat.
Sea Cloud a hozzá méltó helyen
Jelenleg a hajó a róla elnevezett Sea Cloud Cruises hajótársaság tulajdonában van több társával együtt. A 98 méteres hajó ma már varázslatos külső és belső kialakításával fogadja az egy hetes utakra érkező vendégeket, a hozzá illő impozáns berendezéssel és luxussal. A hajó önmagában is kibérelhető, de egy útnak is igencsak borsos ára van, bár a díjak változóak, nagyjából 4-5 ezer eurót kell fizetnie annak, aki egy héten át szeretné élvezni a Sea Cloud kínálta eleganciát.