Ma egy kedves család érkezett hozzánk Sarudra, akik Tiszafüreden vendégeskedtek, de körülnéztek a Kalandparton is. Sportoló gyerekeik is velük jöttek, akik hoztak magukkal egy labdát is. A frissen rendezett homok játszani hívta a gyerekeket, akik vidáman rugdosták egymásnak a parton a zöld bőrfocit.
A nádasben kötött ki a labda
Aztán jött egy nagyobb rúgás… és a homok helyett a labda a vízen állt meg. Illetve bárcsak megállt volna, de ehelyett a víz felszínén új játszótársat talált, a Szelet. A szél indította magát, és passzolgatva, maga előtt vezetgetve a nádba érkezett a labdával. S mint, aki jól végezte dolgát ott is hagyta.
A halászoktól kértek segítséget
Mivel még alig van valaki ilyenkor a Sarudi- medencben, ezért megkértünk két horgászt, hogy az akkor lesólyázott csónakjuk próbaútja vezessen a nádashoz…de nem látták a nádasban rejtőző játékszert.. A gyerekek a parton, egy stégen kuporogva lélekben már-már feladták, hogy újra visszakapják zöld pattogó kedvencüket.
S ekkor az apa hozzánk fordult.
Nincs-e ötletünk, mivel szerezhetné vissza az elfújt játékszert. Nyáron ez legalább 10 lehetőséges kihívás lenne, de most semmilyen eszközünk nincs a parton.
Indulás kutatni… Kaland a Kalandparton. Sátor nyílik, kutatás indul. Van kajak a parton, de nincs hozzá evezőnk.. Tálaltunk egy kenu evezőt, de le vannak zárva a kenuk… S szerencsére nem töltöttünk meg minden régi kenut virágfölddel, így az első süllyedő próbálkozás után megtaláltuk a #Mentőeszközt.
Az Apa egy percet sem gondolkodott.
Megmarkolta a csonka, sáros evezőt, szembefordult a széllel, gyerekei öröméért nekivágott a pár fokos Tisza-tónak.
Minden gyerek segíteni szeretett volna, de ő nem kockáztatta a hideg vízben sajátján kívül senki életét.. így a gyerekek egymás mellé ültek a stégen és figyelték a lassan távolodó Labdamentőt…
És sikerült visszaszerezni a labdát
A labda bekerült a kenuba, s a kenu büszkén szelte a hullámokat a széllel szemben a part felé. Azonban a part közelében egy sunyi széllökés oldalra fordította a kenut, s az felborult / szerencsére a már alig térdig érő vízben. Az Apa ügyesen kiugrott a boruló kenuból, de közben végig a labdát figyelte. Kisétált a vízből, ázott nadrágban, boldogan emelte ki a labdát a hajóból, s nyújtotta át a gyerekeknek.
A parton a gyerekek olyan szorosan ölelték az, ázott apjukat, mintha egy életet mentett volna meg a vízben. Erre szerencsére nem került sor Azonban egy kisebb csodának, egy életre való leckének lehettünk részesei. Az Apai szeretet és gyerekei tisztelet csodálatos példájának. Ahol egy hangos szó nélkül az Apa egy pár ezer forintos játékszerért kockáztatta az életét. A gyerekek öröméért.
Csoda volt.
Őszinte Tiszteletünk!
Szerző: elmenyfalu.hu