A Velencei Karnevál világszerte nagyon ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában. A helyiek színes, díszes maskarákban szórakoztatják a nagyérdeműt.
Velencei Karnevál története
A Karnevál Velence minden évben újrajátszott története. A farsangi időszak januártól a nagyböjtig tartott, helyszíne a velencei Szent Márk tér volt. Egy színjátékhoz lehet hasonlítani, melynek díszletéül az utca szolgált, színészeit és nézőit a városlakók tették ki. Páholyként az erkélyek működtek. A nézők és a színészek egybe olvadtak, az álarcban felvonulók bemehettek a magánházakba, a nézők pedig dobálhattak tojásokat a felvonulókra. Eredetileg a húshagyó csütörtöki ünnepség óriási felvonulással vette kezdetét, melyet ökrök vezettek. A velük hömpölygő tömeg odaérve a Szent Márk térre, lefejezte az ökröket, melyet végig nézett a dózse. Napjainkban is ragaszkodnak a hagyományokhoz: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Majd felharsannak a harsonák és több száz léggömböt eresztenek fel.
A karneválról az első írásos emlékek 1094- ból valók, amikor Vitale Falier volt a város dózséja. Akkoriban Velence óriási és rettegett tengeri nagyhatalom volt. maszk- készítők már akkor saját alcsoporttal rendelkeztek a festők céhén belül. Ezáltal Európa számos országába jutottak el ezek a remekművek, így hazánkba is Mátyás király innen rendelte az álarcokat és ruhákat. A XVII. században Velence hivatalosan is a karneválok városává vált.
A Karnevál törvényi szabályozása
A legrégebbi törvény, mely utalást tett az álarc használatára, 1268- ban született. A legfurább rendelet, melyet a városi főtanács hozott 1467- ben keletkezett, mely megtiltotta a férfiak apácazárdába lépését nőnek álcázva. Az 1502- es rendelet is érdekesnek tűnik; rendszabályozzák a pálcát és fegyvert viselők maskarásokat. Se templomokba, se a felvonulásra nem mehettek fegyvert viselő emberek. Amit engedélyeztek egész évben, az a bauta névre hallgató fél- álarc volt, ami ráadásul kényelmes megoldást jelentett, a levétele nélkül is könnyedén lehetett enni- inni.
Commedia dell'arte - Pantonim művészet
A commedia dell'arta a XVI.- XVII. században egész Európában elterjedt, mint valami járvány. Jellemzője a rögtönzés volt. Hagyományos jellemekkel dolgoztak, mely állandóságát a maszk és a jelmez biztosította. Állandó típusok közé sorolandó a gazda, öreg, fösvény, gőgös, kötekedő, esetlen hivatalnok, hős szerelmes ifjú. Így alakult ki a mai pantomim műfaja. Ezzel egy időben Angliában önálló némajáték született, melyben Harlekin figura és Colombine szerelmének mulatságos történeteit követhetjük nyomon, s gúnyolták ki ezzel a komoly darabokat.
Maskarák, jelmezek
A maskara főleg fekete, esetenként szürke köpenyből állt, melynek anyaga selyem volt. A fejen apró kámzsa helyezkedett el, fekete csipkéből és fátyolból, melynek bauta a neve. Az arc szabadon maradt részét fehérre festett álarc fedte, mely neve volton. Csupán a száj maradt szabadon. Mindezt kalap tartotta, fehér tollbokréta dísszel.