A Velencei Karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül a gondolák városában. Aki ide ellátogat, az biztosan feledhetetlen élménnyel tér haza!
A farsang időszaka a hagyomány szerint húshagyó csütörtöktől egészen húshagyó keddig tart, mely időszak alatt évről-évre turisták tízezrei lepik el a várost.
A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virággal beborított ökrökkel vezettek fel. Az ünnepségsorozat végén – húshagyó kedd éjjelén – pedig a velenceiek ismételten összegyűltek a város főterén, álarcaikat elhagyva már és kórusban kiáltozva búcsúztatták el a telet.
Napjainkban a galambröptetéssel vagy az Angyalok szárnyalása nevű eseménnyel indul a karnevál. A Szent Márk Székesegyháznál a papírból készült kismadár megjelenik az égbolton – egy kábellel eresztik le a harangtoronyból, sűrű konfettizápor közepette. A galambröptetés az egyik legrégebbi hagyománya a karneválnak, akkoriban egy kötéltáncos sétált végig a Campanile és a Dózse-palota között kifeszített kötélen.
Ha szeretnél Te is részese lenni ennek a feledhetetlen élménynek, a Velencei Karneválnak, akkor kattints ide és foglalj helyet nálunk!
A Velencei karnevál története
A karneválról már 1094-ből vannak források, de a „karneválok városa” rangot csak a 18. században kapta meg, annak ellenére, hogy a város maga évszázadokon át tekintélyt parancsoló tengeri hatalmat tudhatott magának, és természetesen fényes győzelmeit mindig látványos felvonulásokkal, zenével ünnepelte meg.
Az újkorban már már divattá vált a velencei mulatozás az arisztokraták körében, 1869-ben Ferenc József császár is ellátogatott a városba, bár amennyire lehet hinni a mendemondáknak, inkognitóban volt ott.
A Velencei Köztársaság bukása után a karnevál is hanyatlani kezdett, viszont a hagyományt modern formában a 20. század utolsó felében fedezték fel újra, azóta az ünnepség újra reneszánszát éli.
A jelmezkészítés története
A jelmezkészítés a legkorábbi időkig nyúlik vissza, mikor még a maszkok viselését törvényekkel szabályozták. Kezdetekben az ünnepség végéig lehetett csak maszkot viselni. A legkorábbi törvény mely az álarc viselését korlátozta, 1268-ban született meg.
A legfurcsább rendelet 1467-ből származik, mikor megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat beléphessenek az apácazárdákba.
1502-ben hozott rendelet a pálcát és egyéb fegyvert viselőkre irányult. A törvények betartása viszont annyira nem működött az ünneplők körében, hogy 1789-ig ugyanazokat a szabályokat kellett meghozni minden évben.
Napjainkban a mulatság idején bőséges választékból válogathatunk, általában 5-40 euró körüli összegért árulják minden sarkon az árusok. Találhatunk utcai kozmetikusokat is a karnevál idején, akik egyedi maszkot festenek arcunkra, hasonló árfekvésben.
A káprázatos jelmezek, ruhák viszont sajnos a legtöbb turista számára szinte megfizethetetlenül drága.