A piacelemzéssel foglalkozó Kantar szerint az öltönyök 7%-kal, a nyakkendők 6%-kal, a blézerek pedig 10%-kal nehezebben fogynak évről évre. A Marks & Spencer visszavesz a hivatalos öltözetek gyártásából, az öltönyspecialista Moss Bros pedig nemrégiben három profitfigyelmeztetést is nyilvánosságra hozott.
Tökmindegy mit viselnek a bankárok?
Még korábban 2019-ben a Goldman Sachs – aminek bankárait egykor Armani és Gucci ruhacikkeikről ismerték meg – bejelentette, hogy „rugalmas dress code-ra” váltanak. A cégben mindenkit értesítettek arról, hogy „a hétköznapibb környezetek megteremtése érdekében változik a munkahelyek természete”. Azóta egyre több bank és pénzügyi cég vállalat kezdte átvenni a tech vállalatok „tökmindegy” elvű öltözködési stílusát.
Mark Zuckerberg is pólót hord, más mért ne tenné?
Ezzel egy időben az öltönyök a „hatalomfosztottak” jelképeivé váltak – állítja legalább is Vox magazin. Egyre többen tekintenek úgy az ilyen hivatalos öltözékekre, hogy csak azok viselik őket, akikre ráerőltetik. Jó példa erre Mark Zuckerberg, akit eddig lényegében csak akkor láthattunk kicsípve, amikor a kongresszus előtt tett vallomást. Azonban hétköznapi szinten ő is tartja magát a Szilícium-völgyben megszokott póló/farmer kombinációhoz, jelezve ezzel, hogy ő a főnök, és nem illeszkedik senki divat-elvárásaihoz.
„A mostani a legjobb ruhatáram”
Hasonló változásokat észlel magán Dan Rookwood, a Mr Proter férfidivat-webhely egyik volt amerikai szerkesztője is, akit valaha ritkán mutatkozott legalább 8 méregdrága, személyre szabott ruhadarab nélkül. Azonban mióta a Nike kreatív igazgatójaként dolgozik, és New Yorkból Portland városába költözött, öltözködése is drasztikusan átalakult.
„A mostani a legjobb ruhatáram, amim valaha volt – egy rendes belépős szekrény, ahol minden ruhámat láthatom” állítja. „De csak azt látom benne, hogy a nagy részét nem hordhatom többé. Tele van méretre szabott öltönyökkel és ingekkel és nyakkendőkkel és méretre készített cipőkkel, amikben egyszerűen nem tudom elképzelni magam az időnkénti esküvőkön kívül, mióta megváltoztak a stílus szelei. Olyan, mint egy múzeum.”
A férfidivat lassabban változik, de most mégis drasztikus a változás
Rookwood megjegyezte továbbá, hogy a hivatalos öltözéktől való visszalépés az egész iparra kiterjed:
„A férfidivat lassabban változik, mint a női. De ha megnézed, hogy mit viseltek a férfiak 2014-ben 2019-hez képest, akkor látható a különbség. Nagy változás ez. Egyszerűen már nem vagyunk annyira „begombolkozva”.
Drága nyakkendő helyett drága sportcipő
A hangsúly a személyre szabott öltözékekről átkerült a luxus utcai ruházatra. A Louis Vuitton tavaly Virgil Abloh-t választotta meg az új férfi kollekció művészeti igazgatójának. Abloh még a Chicagói sportcipő-márka, az Off-White termékeivel szerzett hírnevet magának, amikkel egy „intellektuális réteget” szeretett volna vinni az utcai ruházatba.
Elmondhatjuk tehát, hogy míg néhány éve egy méregdrága nyakkendő funkcionálhatott státusszimbólumként, most egy méregdrága pár sportlábbeli veheti át ezt a szerepet.
Újra divatba jöhetnek még az öltönyök?
Rookwood szerint az öltönyök és egyéb kifinomult ruhadarabok ideje újra eljön majd: „minden visszatér idővel a divatban”, habár vannak, akik ebben az esetben kételkednek ebben a „szabályban”.
Egyesek szerint ez a változás most határozottan véglegesnek érződik, és az öltönyök ideje hamarosan végérvényesen is lejár (legalább is munkahelyi kontextusban).
Ha belegondolunk, nem olyan meglepő mindez. Egyre kevesebben viselnek öltönyt a munkahelyeken, és senki sem sírja vissza őket igazán. Egyszerűbb, szabadabb, és kényelmesebb „hétköznapi” ruhákat viselni, amikre ha az ember véletlenül kávét borít, akkor legfeljebb 2 percig bosszankodik, majd otthon bedobja a mosógépe, és 1-2 napon belül máris patyolattisztán viselheti. Ráadásul azon az áron, amin az ember pocsék öltönyöket vehet magának, igazán kiváló minőségű hétköznapi ruhadarabokat lehet beszerezni, amik nagyon is elegáns hatást kelthetnek.
De vannak negatív hatásai is az új divatnak?
Persze vannak bizonyos előnyei is annak, hogy az ember merően eltérő öltözéket visel a munkájában és szabadidejében. Van abban valami különlegesen kielégítő, amikor egy hosszú nap után hazaérve végre ledobhatjuk magunkról hivatalos öltözékünket, és átválthatunk „otthoni üzemmódba”. Ha nincs meg ez a kontraszt a munkaruha és az otthoni viselet között, akkor a hazaérés sem érződik annyira speciálisnak.