Keszthely, 1976. június 18.
Yacht Club Budapest
Síelés
Angol, német
Testnevelési Főiskola
Nőtlen
Keszthelyen a Petőfi sportklubban, kb 4 évesen, a klubban nőttem fel.
Optimisttel. 7 évesen kezdtem el versenyezni, de akkor még komolytalanul vitorláztam.
1987-ben, 11 évesen nyertem az első bajnokságom Optimistben.
1988-ban volt itthon egy Optimist EB, amit majdnem megnyertem, csak az utolsó futamban sikerült 114. nek befutnom.
1989-ben hatodik lettem az OP EB-n, itthon pedig sorozatban nyertem a versenyeket.
1991-ig Optimisteztem, a végén már 62-63 kiló voltam, az sok volt és az utolsó bajnokságomon Sallai Gábor megvert.
Ezek után egy évig 420-asoztam, de az nem nagyon ment, Aklan Gyurival nagyon hezek voltunk, olyan 150 kiló körül lehettünk, de a 7-es szél jól ment, ami tudjuk milyen gyakran fúj a Balatonon.
Aztán kimentem egy télre tanulni Ausztriába és amikor visszajöttem, pont akkor volt a váltás itthon Siklóról Laserre, a Laser akkor került be az Olimpiára. Először kaptam egy Siklót a BKV-tól, megnyertem az összes válogató versenyt rögtön és három hónap múlva megkaptam Kelemen (Keló) Tamás Laserét, neki annyira nem tetszett a hajóosztály. Így indult el a Laser pályafutásom 1993 környékén.
Laserbe rögtön az első évemben megnyertem az ifi és a felnőtt bajnokságot, amit 9 éven át hoztam. A 10.-et nem engedték, a negyedik futam után kizártak.
A nemzetközi versenyeken '93-ban még nem teljesítettem olyan jól, viszont 1994-ben az IFi EB-n már harmadik lettem, az Ifi VB-n pedig negyedik.
1995-ben, 18 évesen úgy döntöttek, hogy nagy esélyem van kijutni az Olimpiára, aztán mégsem:) Így a szüleim kibéreltek egy külföldi edzőt, Trevor Millert, aki jelenleg Berecz Zsomborral foglalkozik. Én voltam nagyságrendileg az első ember a keleti blokkból, akivel külföldi edzővel készült. Ő egy évig foglalkozott velem.
1996-ban eljutottam egy olyan szintre a Laserben, hogy 23. voltam a világranglistán és a Grade 1-es versenyeken folyamatosan 20-ban vitorláztam.
Az EB-n behúztam egy ötödik helyet. Ekkor jött a Magyar Vitorlás Szövetség és levettek Trevorról, mert úgy gondolták, hogy jobban tudják, hogyan kell felkészülni. Ekkor volt még 3 hónap az Olimpiáig. Az Olimpiáig tartó maradék idő olyan sikeres volt, hogy nem akartam vitorlázni. Atlantába úgy mentem ki, hogy végig megyek a futamokon, ha muszáj. 31. lettem a végén az 56-ból, de ott sokkal jobban kellett volna mennem, 10-12 körül lett volna a helyem. Akkor nem akartam ezt az egészet, megcsömörlöttem. Aztán végül folytattam, itthon azért jól ment.
A 2000-es Olimpiára megfutottam a szintet. Itthon szerencsére eltiltottak 2 hónapra júlisuban (az Olimpia szeptemberben volt). Az eltiltással pont azt érték el, amit Atlanta előtt elszúrtak, hogy akartam vitorlázni, versenyezni, ki voltam éhezve. Emiatt Sydneyben nagyon jól kezdtem, 6 futam után nyolcadik helyen álltam. Aztán jött a hetedik futam, amiből kizártak. A szakvezetés nem vette észre, hogy óvnak, ezért nem mentem el az óvástárgyalásra. Ezek után lelkileg összeomlottam, és visszacsúsztam először a 16. majd a 18. helyre.
2001-ben még vitorláztam és a 2002-es bajnokság lett volna az, amikor a 10. magyar bajnoki címem hozom itthon. Van egy íratlan szabály, hogy ha egy osztályban 10 bajnoki címet nyersz sorozatban,
akkor megkapod az örökös bajnoki címet. Ezt nem engedték.:) Ezután úgy döntöttem, hogy itthon nem versenyzem.
1995-ig édesapám, Eszes Béla. Ő döntött úgy akkor, hogy már nem tud továbbléptetni engem nemzetközi szinten, hanem kell egy külföldi edző.
Egy Melges 24-essel készülünk a következő, 2010-es Világbajnokságra, amit Észtországban fognak megrendezni.
Jelenleg nincs, régen volt. Úgy gondolom, egészséges példaképeim voltak a magyar vitorlázásban. Detréékre és Nyári Gyuláékra néztem fel. Most azért nincs példaképem, mert felnőttem kb ugyanarra a szintre, amin anno ők vitorláztak. Akkor voltak példaképeim, amikor Optimisteztem és láttam, amikor Nyáriék mennek az Olimpiára, Olimpián nyernek futamot, Detrééknek ott van az olimpiai harmadik helyezésük. Erre a szintre akartam eljutni. Mondhatnám, hogy lenne példaképem külföldön, de valószínüleg már nem leszek profi vitorlázó soha.
2002-ben abbahagytam itthon a versenyzést, utána lekerültem Horvátországba és kaptam egy állás lehetőséget, hogy egy kikötőt kell a nulláról felépíteni. 5 éven keresztül csináltam ezt.
2003-ban döntöttem úgy, hogy nem tudom együtt csinálni az élsportot és a munkát, egyikben sem voltam kimagasló, Medemblikkben nem fértem be az arany csoportba, feltettem a Lasert az utánfutóra és azt mondtam, hogy itt vége. Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni, nehéz nyaram volt, nem volt könnyű abbahagyni a versenyzést. Volt még egy utolsó próbálkozásom versenyzőként, amikor a Czégai Peti - Kutassy Laci páros szétült (470), beültem Petinek mancsaftolni. Leköltözött hozzám Horvátországba ősszel és elkezdtünk készülni a 2004-es Olimpiára. 8 hónapunk volt még vissza, a kvótaszerzés Zadarban zajlott (Világ Bajnokság), 4 hónap után eljutottunk arra szintre, hogy súlyban is jók voltunk és megtanultam mancsaftolni. Azátn elmentünk síelni és 4darabra törtem a vállamat. Itt vége lett a sztorinak és maradt a munka.
2004-től 2006-ig lenn dolgoztam Horvátországban, keveset jártam haza.
2006-ban úgy döntöttem, hogy szeretném felépíteni a saját váram és ezt itthon szeretném megvalósítani. Ekkor alapítottam a cégem és a Yacht Express magazint. A céget nővéremmel Eszes Bernadettel (Detta) csinálom közösen, vitorlás hajók forgalmazásával, bérbeadásával és jogi tanácsadással foglalkozunk a vitorlázáson belül.
Igen, abszolút, tervezem a családalapítást.
Földváron volt egy bajnokságunk még Optimisttel, amikor lejött egy olyan vihar, hogy az embereket menekítették, a hajókat otthagyták. Édesapám volt az edzőm és egyértelmű volt, hogy én leszek az utolsó, akit kiment, na akkor féltem. Jól döntött, hogy engem hagyott utoljára, sokan abbahagyták a vitorlázást, akiket előbb vittek partra. Soha többet nem akartak ilyen élményt átélni.
Vicces sztori? A vitorlázásban nem minden vicces. A Pünkösdi Regatták mondjuk viccesek. Azok a versenyek is kellenek, jó lazítás.