6 500 tengeri mérföldről van szó, amelyek közül egyik sem lesz egyszerű. A hajóraj Fokvárosból indul a Jóreménység fokának irányába, majd ezt követően balra kanyarodva keleti irányban továbbhaladnak a Déli-óceánon.
Volvo Ocean Race – Mire a nagy felhajtás?
Mélyen behajóznak majd a Nyugati Viharösvény hullámai és viharai közé, mielőtt visszakanyarodnának északi irányba, hogy átkelhessenek a Nagy Ausztráliai-öblön, majd később a Bass-szoroson áthaladva Melbourne-be érkezhessenek.
Volvo Ocean Race – Itt többet érnek majd erővel, mit ésszel?
Egykor valóban így volt – amikor a hajók még 8-10 csomóval haladtak lényegében semmit sem tehettek az őket kergető időjárási rendszerek ellen, amelyek előbb-utóbb utolérték volna őket. Manapság a hajók már elég gyorsak, hogy lépést tudjanak tartani a viharrendszerekkel, a hajók pontos pozicionálása pedig komoly odafigyelést igényel.
Volvo Ocean Race – Most tehát nem lesznek éghajlati zónák?
A rajton és célon kívül valójában csak egy – a korábban említett Nyugati Viharösvény, ahol szélsőséges időjárás, viharok és alacsony légnyomás örvénylik nyugat-keleti irányba a bolygó körül. Habár a Déli-óceán ezen része lesz a legjelentősebb az egész szakaszban, a rajt és a cél szintén kihívást jelenthetnek.
Volvo Ocean Race – Mik a lehetséges buktatók?
A verseny délre:
Fokváros elég messze fekszik északon, hogy kihasson rá a St. Helena High (az Atlanti-óceán déli részén fekvő stabil, félig statikus Szubtrópusi magasnyomású zóna), ezért az első rész – a Fok-félszigettől délre a Jóreménység fokáig és tovább – gyakran csak enyhe szelekkel tud szolgálni. Feszült résznek ígérkezik, ugyanis a verseny itt arról szól, hogy ki ér először a Nyugati Viharösvényt és ragad meg egy keleti irányba tartó alacsony nyomású rendszert az Ausztráliába vezető útra.
Röviden: az iránytű szerint egyenesen déli irányban haladva a hajók előbb érkezhetnek az erősebb szelek területére, de így nagyobb távot kell majd megtenniük, a Melbournbe tartó út ugyanis sokkal inkább iránytűi kelet felé halad. Vajon találnak-e majd elég szelet (és így sebességet), hogy behozzák a hosszabb útirány extra mérföldjei által okozott lemaradást azokhoz a versenyzőkhöz képest, akik inkább a rövidebb utat választják?
Rengeteg múlik majd a következő érkező alacsony légnyomású rendszer megközelítésén. A dél vagy kelet felé tartó hajók sebességét pontosan össze kell majd vetniük a csapatoknak az alacsony légnyomás becsült mozgásával. Lesz tehát dolguk a navigátoroknak.
A Déli-óceán:
Miután a csapatoknak sikerül elkapniuk egy alacsony nyomású rendszert a Nyugati Viharösvényben, a következő feladatuk megtartani azt. A stratégiai kihívás itt az, hogy a hajó pozíciójának tökéletesnek kell lennie: túl sok szél hatására sérülhet a hajó szerkezete, túl kevéssel pedig nem tudnak majd elegendő sebességet generálni, hogy lépést tudjanak tartani a rendszerrel – és azokkal, akiknek ez sikerült. Ez a szekció kíséri majd őket a legendás Üvöltő Negyvenesek szelei és hullámai közé.
Az utolsó megközelítés:
A Melbourne-i cél északabbra található, éppen a Nyugati Viharösvény és északi szomszédja, a Szubtrópusi magasnyomású zóna találkozásánál. Nagy vonalakban tehát két lehetséges megközelítés esélyes:
Az egyik: egy alacsony nyomású rendszer elég messzire merészkedhet északra, hogy átfújhasson az öblön, ezzel gyors hátszelet biztosítva egészen a Bass-szorosig. Ez egy nedves, vad résznek ígérkezik, egészen a célig, a versenyzők pedig egyáltalán nem érzik majd úgy, hogy elhagyták volna a Déli-óceánt, amíg a menedéket biztosító Cape Otway-hez nem érnek.
A másik: a másik lehetőség, hogy az ausztráliai sivatag jelentősen felforrósodik. A Nullarbor Plainsről felszálló nagy mennyiségű meleg levegő alacsony légnyomást eredményez. Ez az alacsony légnyomás aztán találkozik a Nagy Ausztráliai-öböl magas nyomással, ami elég ahhoz, hogy az összes déli-óceáni alacsony nyomású rendszert kitaszítsa az útvonalról. Ez az eshetőség legalább érdekessé tenné a szakasz végét taktikailag mint a Doldrumokat.
Volvo Ocean Race – Vannak-e emlékezetes történetek a szakasz múltjából?
A 2005-06-os Fokváros-Melbourne szakaszban láthattuk a legdrasztikusabb lemorzsolódást. Két hajó alternatív útvonalon kényszerült eljutni a célig (teherhajóval és teherautóval). Két másiknak félre kellett állnia egy kikötőben Nyugat-Ausztráliában, így végül csak két hajó folytatta a versenyt és ért célba hagyományos úton. Ez a szakasz alázta meg Paul Cayard (később) nyertes csapatát az 1997-98-as Volvo Ocean Race verseny során. Egy látványos győzelmet követően az első szakaszban, végül ötödikként bukdácsoltak át a célegyenesen néhány nagy sebességű, erőteljes és súlyos ütközést követően.