A verseny második szakasza egy 7000 tengeri mérföldes út dél felé, mely Lisszabonból indul november 5-én, az Afrika déli csücskén található Fokváros irányába.
Volvo Ocean Race – Az alapok
Egy igazi klasszikus észak-dél irányú atlanti versenyről van tehát szó, amely több éghajlati zónán is áthalad.
Volvo Ocean Race - Mik is azok az „éghajlati zónák”?
A föld óceáni éghajlata egymástól elkülönülő, egymás felett és alatt vízszintesen húzódó, az egész bolygót átölelő öveket tartalmaz. Ezek az „övek” az egyenlítőtől a sarkokig rétegesen vannak elrendezve, egymás tükörképeiként. A hajósok északról délre haladó versenyük során több ilyen eltérő éghajlattal rendelkező zónán haladnak át. A zónák közötti átmeneteknél rendkívül fontos a legmegfelelőbb átkelő pontok felkutatása, a szélsőséges különbségek és a körülmények váltakozása ugyanis látványos előnyöket vagy hátrányokat eredményezhet.
Volvo Ocean Race - Mik jelentik a kihívásokat?
Szubtrópusi magasnyomású zóna
Nem kell mindenhez olyan negatívan hozzáállni – egy kihívás egyszerre lehetőség is, ezen a rész pedig számos lehetőséget rejt magában. Az első ezek közül „Azores High” szubtrópusi magasnyomású zóna, amely az Azori-szigetekről kapta nevét.
A hajóraj ezzel az éghajlati zónával találkozik majd elsőként – 30-38 foknál több nagy terjedelmű, magas nyomású, stabil terület is található. A „Horse Latitudes” (azaz „Ló szélességek”) néven is ismert zóna nevét a régi vitorlás időkben kapta, amikor a magas nyomás annyira lelassította a hajókat, hogy a tengerészek kénytelenek voltak a vízbe dobni a haldokló lovakat, mert a vízkészletek nem tartottak volna ki az út végéig. Legalább is a mondák szerint.
A kereskedelmi szelek
A második óceáni éghajlati zóna (amelyet szintén az Azores High pozíciója határoz meg) a „Trade Winds” amely „kereksedelmi szeleket” jelent. Ezek a közepesen és fokozottan erős szelek az északi féltekén északkeleti irányból, a déli féltekén pedig délkeleti irányból fújnak az egyenlítő felé. Ez azt jelenti, hogy két olyan zóna is övezi a bolygót, amelyben a „kereskedelmi szelek” egy szubtrópusi magasnyomású zóna irányából az egyenlítő felé fújnak.
Az Azores High pozíciójától függően a hajórajt akár már Lisszabonban felkaphatják a kereskedelmi szelek, amelyek egészen délig kísérhetik őket szórakoztató, kiváló vitorlázó körülmények között. Azonban ha Lisszabon felett éppen magas nyomás van jelen, a hajókat gyenge szelek lassítják majd. Utóbbi esetben a verseny arról szól majd, hogy ki éri el először a kereskedelmi szeleket – stresszes és cseppet sem kellemes hangulatban.
Szigetláncok
A Kanári-szigetek és a Zöld-foki Köztársaság szigetei is keresztezik dél felé haladó a hajósok útját. Ezek a szigetek mind vulkanikus eredetűek és meglehetősen magasak is, ezért több száz kilométeren befolyásolhatják a szél erejét és irányát is. Ez számos előzési lehetőséget jelent.
A trópusi konvergencia zóna (ITCZ)
A kereskedelmi szelek zónájától délre haladva a következő öv a trópusi konvergencia zóna (Intertropical Convergence Zone – ITCZ), amely egy alacsony nyomású régió nagyjából az egyenlítő mentén. A felemelkedő meleg, nedves levegő eredményezi, amelyből a trópusokon nincs hiány. Az ITCZ a viharokról, gyenge szelekről, esőkről és hirtelen széllöketekről híres – tehát egy igazán kiszámíthatatlan zóna.
Érdekesség, hogy ez a zóna teszi lehetővé a korábban említett kereskedelmi szelek kialakulását, amelyek északkeleti és délkeleti irányból hozzák a hidegebb levegőt az ITCZ-ben felemelkedő meleg levegő helyére.
Az ITCZ-n való átkelésen nagyon sok múlik, ezért ez a zóna igazán izgalmasnak ígérkezik. A siker titka a legvékonyabb átkelési pont felkutatása, amely általában nyugatabbra található, ezért a hajók ebbe az irányba haladnak majd, míg meg nem találják a legmegfelelőbb pontot, majd délre fordulnak, hogy átkelhessenek azon.
St. Helena High
Mivel az éghajlati zónák az egyenlítő mentén tükröződnek, így az Azores High-nak is megvan a saját ikertestvére az Atlanti óceán déli részén. Az itt uralkodó magas nyomás miatt az enyhébb szelek megakadályozzák, hogy a hajók egy közvetlen vonalon juthassanak el Fokvárosba.
A csapatoknak valószínűleg a St. Helena High közepének nyugati része felé kell fordulniuk, és ezen az oldalon megkerülni azt déli irányba. Ez az útvonal szinte mindig a leggyorsabb módja az utolsó zóna elérésének.
A Déli-óceán és a Nyugati Viharösvény
A Nyugati Viharösvényt nyugatról keletre haladó viharok és nyomásrendszerek uralják. Északon az Arktisz, délen pedig az Antarktisz területén nyugatról keletre söpörnek végig a bolygón. A bevált taktika a szubtrópusi magasnyomású területből való kijutás és a viharösvénybe való becsatlakozás. Itt aztán a versenyzőknek egy alacsony nyomású rendszert kell találniuk, amely keleti irányba segíti őket. A rendszer a hajókat gyakran egészen a Déli-óceánig mozgatja, néha egyenesen a Table-öbölig kísérve azokat. A vihar által elsőként felkapott csapat általában győztesként kerül ki a versenyből.
Volvo Ocean Race – Nagy lehetőségek, nagy győztesek
Az 1997-98-ban megrendezett Volvo Ocean Race versenyen résztvevő Paul Cayard újonc és navigátora, Mark Rudiger vakmerően elszakadtak a mezőnytől, és Fernando de Norohától délre haladtak az EF Language fedélzetén. Ez a döntésük elsőként vezette őket a Nyugati Viharösvénybe, amelynek köszönhetően győztesként fejezhették be a versenyt.