Volvo Ocean Race 2008-2009 - Jéghegyek jobbról, balról
Ahogy az Ericsson 3 a Volvo Ocean Race flottája élén halad tovább, egy újabb nagyobb akadállyal kell megküzdeniük, VO70-es hajójukat jéghegyek veszik körül.
Jéghegyek a Voilvo Ocean Race-en
Délen, az 50. szélességi foknál járva 3 fénylő jéghegyet vettek észre a Green Dragon fedélzetéről az éjszaka folyamán. Ian Walker (GBR) kormányos 100 méter szélesre és futball pálya magasságúra becsülte a hegyeket.
A hajó kettőt szél feletti, egyet pedig szél alatti irányból hagyott el. „ Ma reggel azt vettem észre, hogy egyre több ember visel életmentő ruhát és eldöntöttük, hogy bezárjuk az összes olyan helységet a hajón, ahova víz juthat.” – nyilatkozta Walker.
A reggeli napsugarak megkönnyebbülést hoztak a legénységnek. Ezekben a pillanatokban észak felé haladnak, ahol biztonságban vannak a jégtől, jéghegyektől.
„Nagyon szerettem volna látni egy jéghegyet napsütésben, de sokkal boldogabb leszek, ha nem látok több jeget a versenyen.” –nyilatkozta Walker.
A Horn Fok megkerülése után egy jéghegy megpillantása a Déli óceánon fontos mozzanat. A Telefónica fedélzetén a spanyol Jordi Calafat vágyik arra, hogy láthasson egy jéghegyet.
„A Horn Fok és egy jéghegy megpillantása tökéletessé tenné számára ezt a Föld körüli utat.”, mondta Bouwe Bekking (NED) kormányos. Az új-zélandi Chris Mainnek, aki a Green Dragon kormányosa, a Volvo Ocean Race ötödik, maratoni szakasza egyfajta kaland. A verseny előtt soha nem vitorlázott Volvo Open 70-essel, a rajt előtt két nappal érkezett Qingdao-ba, azt remélve, hogy lesz két napjuk vitorlázni a rajtlövés és a Rio-ba tartó első, 12 300 tengeri mérföldnyi szakasz előtt, de az idő vagy túl ködös vagy túl szeles volt.
Kihívások sora a Volvo Ocean Racen
„A rajt napján minden rendben ment és az első vitorlázás egy Volvo Open 70-esen is jól sikerült. A 40 napos út alatt, amíg Rio felé vitorláztunk, a fiúk látták, hogy elég időnk van megtanulni a köteleket és tényleg készen állunk az útra.” –mondta Main.
A
A Pumán Ken Read (USA) kormányos elmondta, hogy a legénység nagyon lefogyott. „Nagyon érdekes, amikor érzed, hogy például a lábad egyre vékonyabb, miközben naphosszat, heteken át egy ilyen bezárt helyen vagy a verseny végéig.”
Rick Deppe (GBR) elmondása szerint, aki a Puma média csapatának tagja, a csapat elpusztította az összes ételt, amit eléjük tett. „Amint kiadok valami ételt, azon nyomban eltűnik és soha nem látom többet. Szemtanúja voltam, ahogy emberek az ujjukkal az utolsó csepp spagetti szószt szedik ki az üveg aljáról.”
Időközben, a fáradtságos versenyben a jég kapuhoz, az Ericsson 3 ( a gyorsvonat a flotta élén) lelassult, mert az időjárást mérő műszerük leesett és azt voltak kénytelenek üldözni. Az átlag sebességük 13 csomóra csökkent, ami kisebb előnyszerzést jelentett az Ericsson 4, Puma és Green Dragon legénységeinek velük szemben.
„A következő hét hozza valószínűleg a legizgalmasabb pillanatokat az egész verseny alatt,” mondta Read. „ Fej-fej mellett haladunk az Ericsson 4-el és az Ericsson 3-al szemben is bármi megtörténhet még.”
Read azt nyilatkozta, hogy a Puma 18-24 csomóval rombol előre, pattog, ugrál a hullámokon, a hajó pedig az elképzelhető legdurvább ütközéseket, terheket kell, hogy kibírja.
Más a helyzet a Telefónica Blue-n, akiket csapdába ejtett a gyenge szél Délen. „Egy újabb nap a paradicsomban. Olyan jó lenne, ha lennének hajók körülöttünk,”-mondta Bekking.
Simon Fisher (GBR) kormányos hozzátette, „Sajnos, ez egy újabb lassú nap volt számunkra és úgy néz ki, hogy jó darabig lassú menetben fogunk haladni, mivel egy magas nyomású légréteg bontakozott ki előttünk, falat húzva közénk és a vezetők közé.”
A Telefónica Blue folytatja harcát, bár átlag sebességük csak 10 csomó és megközelítően 800 tengeri mérföldre hánykolódnak a vezető hajók mögött. „A világ összes optimizmusával is kezd már aggasztó lenni a helyzet.”-Fisher.
Ahogy az élboly számára kezd majd körvonalazódni a jég kapu, újabb taktikai döntések várhatók.