Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra!
Az Audi története az egyik „legsokszínűbb” az autóipar történelmében. Most megismerhetitek rögtön a kezdetektől, érdekes olvasmány.
További képek
Négy márka, az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer összeolvadásából jött létre 1932-ben, hogy megalapítsa az Auto Union AG márkát, amelynek emblémájául a négy karikát választották. Ez a négy karika a négy márkát szimbolizálja, bár a DKW autógyárnak is ugyanez volt a márkajelzése, így ez nagyban megkönnyítette a céget az emblémaválasztásban. Az Audi AG az Audi NSU Auto Union AG-ből alakult 1985-ben. Az Auto Union GmbH és az NSU GmbH tradicionális márkákkal együtt az Audi Tradition készíti és bemutatja az Audi tartalmas és szerteágazó történelmét.
1969-től Audi NSU Auto Union névre változtatták a cég nevét az NSU beolvadása után, amit 1985-ben Audira egyszerűsítettek. A részben galvanizált Audi 80-as 1972-ben új távlatokat nyitott az autógyártásban, és az Audi 200 5T 1980-as bevezetése sikeresen bevezette az Audi márkát a felső osztályba. Az Audi quattro állandó összkerékhajtása megjelenésekor világszenzáció volt, amit az Audi alkalmazott először sorozatgyártásban készülő autó esetében, és nem csak a rali világában.
A 19. Techno Classicán az Audi Tradition három versenyautó-ritkaságot is bemutat azokból az időkből, amikor az Audi quattro még nem jelent meg és nem hódította meg a rali világát.: az 1954-es Európai Ralibajnokság győztesét, vagyis a DKW 3=6 Sonderklasse F 91 „Rally Monte Carlo” kivitelét, az Audi 80 GLE Group 2 raliverziót 1979-ből, valamint az Audi 80 GLE-t, az 1980-as túraautó-Európa-bajnokság győztesét. 1953-ban debütált a Frankfurti Autókiállításon az Auto Union GmbH új típusa, a DKW 3=6 Sonderklasse F 91 (34 lóerő 4000 fordulat/percnél). Háromhengeres, kétütemű motorjával az újdonság rendkívül népszerűnek bizonyult Németországban, különböző karosszériaváltozataiból 1953 és 1955 között 72600 darab készült.
A Techno Classica kiállításon látható rali változat egy gyári autó, amellyel Harald Demuth és Freddy Kottulinsky indult az európai és nemzetközi raliversenyeken. Ezekben az időkben debütál Essenben egy másik Audi 80 is, amelyik nagy hírnévre tett szert a versenysportban: ez, az 1980-as Audi 80 GLE pályaversenyautó ugyanaz, mint amivel Hans Joachim Nowak és Willi Bergmeister a túraautó-Európa-bajnokságban indult.
Ferdinand Porsche fejlesztette az Auto Union motorjait, így ő is nagy szerepet vállalt a márka sikerében. 1949 után Ingolstadt lett az Auto Union központja. 1958-ban a Mercedessel kötött szövetség hat év után szétesett, mivel az Auto Union vezetősége továbbra is a kétütemű motorokat részesítette előnyben. Az Auto Union fő részvényese, Friedrich Flikk szoros kapcsolatokat ápolt Heinrich Nordhoffal, a VW vezetőjével, aki 1965-ben átvette a négykarikás márkát.
A Mille Miglián 1954-ben és 1955-ben a leggyorsabb túraautóként végeztek az 1000 köbcentiméter alatti kategóriában és elnyerték a „Coppa argento grandissimát”. A „Rally Monte Carlo” kivitelt, amelyet az Audi Tradition Essenben kiállít, a cseh Hradec Kralovében működő „Oldtimer Klassik” veteránautó-specialisták építették újra az Auto Union motorsport részlegétől származó eredeti dokumentumok alapján. 1979-ben az Audi' összesen 10 európabajnoki és világbajnoki ralifutamon indult második generációs Audi 80 GLE raliautójával. Az elsőkerék-hajtású autó motorházteteje alatti 1600 köbcentiméteres erőforrás 160 lóerőt küldött a kerekek felé 7600-as percenkénti fordulatnál és végsebessége a 205 kilométer/órás értéket is elérte.
Az egyesítés az Auto Uniont Németország második legnagyobb autógyártójává tette az 1930-as években. A széles körű portfóliót, amely akkoriban a négy karikát jellemezte, Essenben az alábbi járművek szemléltetik: a Horch 670 Sport Cabriolet 12-hengeres motorral (120 lóerő 3200 fordulat/percnél) 1932-ből, a kétüléses DKW F5 Roadster (20 lóerő 3500 fordulat/percnél) 1937-ből, a Wanderer W 25 K Roadster (85 lóerő 4000 fordulat/percnél) 1938-ból, valamint az 1939-es év egyik legkeresettebb típusa, az Audi 920 Cabriolet soros, hathengeres motorral (75 lóerő 3000 fordulat/percnél).
A DKW gyártott motorkerékpárokat is ezt egy 1936-os oldalkocsis DKW UL 700 is bizonyítja: abban az évben nyerte meg ez a kombináció a német bajnokságot, mielőtt még tovább mentek volna 1937-ben, amikor a német mellett az európai bajnoki címet is megszerezték.
Szenzációs sikersorozat után – többek között például a Monte Carlo rali kategóriagyőzelme – az autó első versenyévadját figyelemreméltó teljesítménnyel zárta le a DKW kitűnő pilótagárdája. Walter Schlüter, Gustav Menz és Heinz Meier ugyanis megszerezte az első három helyet a DKW Sonderklasse számára az 1954-es „Szériagyártású Túraautók Európabajnokságában”.
A 1954-es ralikon induló modellek megegyeztek a szériagyártású limuzinnal, kevés kételyt hagyva ezáltal a típus valódi teljesítménye és képességei felől.A háromhengeres DKW Sonderklasse akkor is sikerrel szerepelt, amikor Európa legnemesebb hosszú távú versenyén vett részt.
