Az szerelem, ami örökké tart

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél kilenc körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert kilenc órakor van egy fontos találkozója.

Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.

Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.

A seb nem tűnt olyan súlyosnak. Az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan a felesége egészsége felől érdeklődtem. Az idős úr kedvesen elmesélte, hogy Alzheimer kóros felesége hét éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy asszonya már vagy öt éve nem ismeri fel őt...

Ha kíváncsi vagy a történet végére, kattints a következő oldalra!