Ma nincs nehéz dolgunk, ha zenét akarunk hallgatni, mert csak feltöltjük a telefonunkra és pár gombnyomással kiválaszthatjuk a kedvenc számunkat. Viszont ez a 90-es években nem volt olyan egyszerű a magnókazettákkal. Ha meg szerettük volna hallgatni a kedvenc zenénket, meg kellett várni, amíg odaér a szalag. Bele is tekerhettünk, de az nem volt mindig tanácsos, mert a magnó bekaphatta a szalagot. Ilyenkor elővettünk egy ceruzát és visszatekertük. A magnókazetták után jöttek a CD-k, amik már sokkal kényelmesebbek voltak, viszont ma már a CD sehol sincs. Az ember bármikor, bárhol hozzájuthat kedvenc zenéihez, ami bár sokkal kényelmesebb így, a magnókazettáknak mégis megvolt a maguk varázsa, akármilyen bosszantó is volt, amikor pont a kedvenc számunk közepén akadt be a szalag.
Ha megnézzük a mai játékokat, olyan élethű grafikájuk van, mint a filmeknek. Ehhez képest a DOS-os játékok sehol sincsenek, mégis élvezet volt őket végigvinni. Rengeteg ügyességi játék volt, amiket még ma is kihívás lenne végigjátszani, mert azonkívül, hogy nagyon hosszúak, hatalmas türelmet igényelnek. De ha már a DOS-nál tartunk, ki emlékszik a Windows 97-re és a Norton Commanderre, meg az élénk kék háttérre?
Szerintem ha egy mai gyerek először látna egy olyan telefont, mint amit a 90-es években használtak, először azt se tudná, hogy micsoda. Első látásra úgy néz ki, mint egy akkumlátor, viszont amikor az ember meglátja rajta a gombokat, elkezd gyanakodni. Ki emlékszik még azokra a telefonokra, amikről még SMS-t se lehetett küldeni és csak öt darab alapcsengőhangot lehetett beállítani, amik csak néhány szólamból álltak? Persze később rohamos fejlődésnek indult a technika és a mai okostelefonokhoz képest ezek a téglanagyságú telefonok már sehol sincsenek, mégis hiányoznak néha.
Ha a kilencvenes évekről beszélünk, az első rajzfilm, ami eszünkbe jut, az az Oroszlánkirály, amit abban az időben nem volt olyan gyerek, aki ne ismerne. A rajzfilm annyira sikeres volt, hogy még két folytatása is lett, emellett két Oscar díjat és három Golden Globe díjat kapott.
Ma már mindenki könnyen hozzájuthat a filmekhez anélkül, hogy ki kellene tennie a lábát a lakásból. Azonban ez nem volt mindig így. A 90-es években még videótékákba jártunk, ahonnan kikölcsönözhettük azokat a filmeket, amiket meg akartunk nézni. Viszont ez se ment olyan egyszerűen, mert ha éppen nem volt bent a kiszemelt film, akkor vagy kompromisszumot kötöttünk és választunk egy másikat, vagy megvártuk, amíg visszahozzák.
Kétségkívül sokkal könnyebb a mai emberek élete, mint a régieké, viszont a technika fejlődésével valami elveszett, ami a 90-es években még megvolt. Ma már túl könnyű mindenhez hozzájutni és nem biztos, hogy ez jó.