A méhek nem valami barátságosak - különösen akkor nem, ha be akarnak törni a területükre azért, hogy elvegyék a mézüket. Sokan azt se vállalnánk be, hogy méhészettel keressük a kenyerünket, ugyanis már a tudat is elborzaszt, ha csak egyszer is át kell élnünk azt, hogy megcsíp egy méhecske. Persze még rosszabb a helyzete azoknak, akik allergiásak rá.
De mit szóljanak ennek a nepáli törzsnek a tagjai? A Gurung törzsnek ugyanis van egy furcsa és életveszélyes hagyománya: évente kétszer felmásznak a sziklákra azért, hogy mézet szermányoljanak a méhektől, akik nem mellesleg mindezt nem fogadják valami barátságosan, ami azt jelenti, hogy támadnak.
Ráadásul nem elég, hogy szembe kell nézniük a félelmetes fullánkokkal, de még magasan is vannak, ahonnan hogyha lezuhannak, az az életükbe is kerülhet. Persze ezt a sok veszélyt lehetne modern felszereléssel ellensúlyozni, csakhogy mivel ez egy régi hagyományokkal rendelkező törzs, ezért ugyanazokkal az eszközökkel indulnak neki a mézvadászatnak, mint őseik.
A mézvadászok a sziklákat kézzel szőtt létrákon másszák meg hosszú bambuszrudakkal a kezükben, amivel a mézhez férnek hozzá. A nehezen megszerzett mézet ezek után nagy kosarakba rakják. Azonban mielőtt benyúlnának a mézért a méhek közé, ki is füstölik őket, hogy a méhek megzavarodjanak és ne egyetlen emberre támadjanak rá.
Mivel nagyon magasra másznak, ezért akár egy rossz mozdulat is végzetes lehet, különösen úgy, hogy egy több milliós számú méhraj zümmög körülöttük. A méhek ráadásul nem elég, hogy sokan vannak, de még nagyon is. A himalájai méh akár három centisre is megnőhet. Ha mi, kényelemhez hozzászokott emberek akár egyetlen, ehhez hasonló méhecskével találnánk szembe magunkat, talán még a házból is kirohannánk. Nem valami barátságos látvány egy ekkora méh, pláne ha még csíp is és minket üldöz.
Még szerencse, hogy a Gurung törzs ezt a veszélyes kalandot évente csak kétszer ismétli meg. Bár lehet, hogy nem valami biztonságos azokon a kötéllétrákon lengedezni ennyi mérges méh között, de az biztos, hogy a nap végén nagy örömmel fogyasztják el a megszerzett zsákmányt.
A tavaszi méhek mézei, amiért a törzs tagjai felkapaszkodnak a magasba, nagyon drágák Japánban, Kínában és Koreában. A törzs egyébként már ősidők óta űzi ezt a hagyományt. A fotókat Andrew Newey készítette a bátor méhvadászokról, akik nem féltek felmászni a magasba a zümmögő méhraj közé.
