Különös dolgokat rejt az óceán sötétedés után
A partokat kék fényben izzó víz mossa, különös teremtmények bújnak elő a mélységekből, a hold fénye pedig a valaha látott legnagyobb orgiákat idézi elő.
A biolumineszcenciától ragyog a víz
Biolumineszcenciáról beszélünk, ha valamely élő organizmusban egy kémiai reakció fény (foton) kibocsátásával jár. A világításnak számos, a túlélést segítő szerepe van: a táplálék csalogatása, a támadó elijesztése, lehet továbbá párválasztási segédeszköz is, illetve akár egyszerre több funkciót is betölthet ezek közül.
A páncélos ostorosok egyes vízi fajai szintén biolumineszcensek, melyek úgynevezett mechanikai stressz hatására kezdenek el erőteljes kék fényt kibocsátani, védekezés képpen. A vizet ért legkisebb zavar is kiváltja a világító reakciót, ami a csónakok közelében vagy akár az úszó ember által megkevert vízben megdöbbentő fényeffektusokat eredményez.
Orgiák a holdfényben
Nincs is romantikusabb, mint egy holdfényes éjszaka, főleg, ha az ausztráliai Nagy-korallzátony lakóiról, a korallokról van szó. Évenként egyszer, a holdfényes tavaszi éjszakában, sor kerül, a világ legnagyobb orgiájára, melyet a hold fénye idéz elő.
Egyszerre több mint 130 korallfaj spermiumot és petesejtet lövell ki. A megtermékenyített petékből létrejövő lárvák letelepednek és új kolóniákat alkotnak. A szaporodás ezen példája lehet a természet legcsodálatosabb szinkronizált viselkedésformája.
Különös lények bújnak elő a mélységekből
A sötétség leple alatt, ritkán látott tengeri állatok jönnek fel a víz felszínére, táplálékszerzés céljából. Az akár másfél méteres hosszúságot is elérő humboldt-tintahal az egyik legkülönlegesebb élőlény, melyet az éjjeli vizet kémlelve megpillanthatunk.
Az óceánokban nem ritka az úgynevezett vertikális, vagy függőleges migráció, ami annyit tesz, hogy az állatok éjszaka feljönnek a vízfelszín közelébe, nappal pedig visszahúzódnak a mélységekbe, követve a tápláléklánc legalján lévő zooplanktonok útját.