Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra!
Ez az útszakasz azért különleges, mert megépítésénél nagy figyelmet fordítottak arra, hogy ne dúlják fel túlságosan ezt a különleges és gyönyörű tájat. Ezért gyakorlatilag egy hidat építettek az erdő fölé, ahonnan gyönyörű a kilátás.
Az Amerikai Egyesült Államok egyik legkülönlegesebb hídja a Grandfather nevű hegyen kanyarog keresztül, magasan az erdő fölött, amik ilyenkor ősszel színes lombjaikkal káprázatos látványt nyújtanak. Ennek a különleges útszakasznak a neve Linn Cove Viadukt és pontosabban Észak-Karolinában található. Összesen 379 méter hosszú és a Blue Ridge Parkway autóút egyik leglátványosabb része. Magát az autóutat 1935-ben kezdték el építeni, azonban ezt az útszakaszt csak 1987-ben fejezték be. Ennek megvolt az oka, ugyanis ennek az útnak a megépítésénél különösen fontos szerepet játszott az szempont, hogy megőrizzék a táj természetes szépségét és érintetlenségét. Vagyis nem akarták feldúlni hagyományos útépítéssel ezt a gyönyörű helyet.
Viszont ezért a megoldásért nem kevés árat fizettek, mert rengeteg időt és energiát vitt el. Ugyanis az út egy zord, sziklás tájon kanyarog végig, ahol a hagyományos útépítés lehetetlen vállalkozás. Az útszakasz egyik fő tervezője Bob Hope tájépítész volt, akinek nagy szerepe volt abban, hogy ki tudják alakítani ezt a gyönyörű utat. Nem volt egyszerű egy olyan utat tervezni, ami tökéletesen beilleszkedik ebbe a tájba anélkül, hogy rongálná a környezetet és felborítaná a természet egyensúlyát, viszont a megoldás szerencsére mégis megszületett. A hosszú évekig tartó munkálatok azzal kezdődtek, hogy először feltérképezték a hegyet és megkeresték a tökéletes útvonalat.
Amikor megtalálták azokat a pontokat, ahova be tudják helyezni a tartópilléreket, előre elkészítették az út elemeit, amiket csak össze kellett illeszteni, viszont a földmunkálatokat nem tudták megúszni, mert a tartópillérek elhelyezésénél szükség volt rá. Miután behelyezték a tartópilléreket, az elemeket hatalmas darukkal tették a helyükre. Ez volt a munka oroszlánrésze, viszont még mindig hátramaradt valami. A betont is beszínezték egy speciális színezőanyaggal – amit direkt ehhez a projekthez fejlesztettek ki – hogy a beton még színeiben se tegye diszharmonikussá ezt a csodálatos tájat, vagyis tökéletesen beleilleszkedjen.
Az út azóta nagyon sok tervezési díjat kapott, amit szerintem teljesen kiérdemelt. Az benne az igazán lenyűgöző, hogy sikerült megőrizni ennek a tájnak a természetes érintetlenségét, ezért erre járó autósok egy csodálatos látványban részesülhetnek.
