Kinga és Péter mélyről indultak és mint minden fiatal, ők is tele voltak álmokkal és tervekkel. Csak annyi a különbség, hogy ők azok közé a kitartó emberek közé tartoztak, akik valóra is váltották az álmaikat, persze nem kis munka és szenvedés árán.
Amikor megismerkedtek Londonban, Péter máris azzal indított, hogy egyszer venni fog egy vitorlás hajót, amivel körbeutazza a földet. Amikor az ember szerelmes, akkor mond sok mindent, de ez nemcsak egy fellángolás volt, hanem egy cél: saját lakás és karrierépítés helyett részt venni egy soha véget nem érő kalandban.
Jó pár év eltelt, mire végre összejött annyi pénz, hogy meg tudták venni a hajót, ami egy Westerly Longbow 31 volt. Ez 2014. decemberében történt. A hajó neve Irreversible, magyarul „Visszafordíthatatlan”.
Valóra vált az álmuk, amit sok munka, hajnali 4 órás kelés és lemondás árán valósítottak meg. Ezek után ki akarnak visszafordulni? Az élet számukra akkor kezdődött el igazán. Fel is mondtak mindketten a munkahelyükön és a hajóra költöztek. Persze ez még csak a kezdet, hisz a nagy útra valahogy fel kellett készülni: csinosítgatták és fejlesztették a hajót, hogy amikor nyár elején útra kelnek, minden készen álljon.
Kingának nem sok fogalma volt a hajózásról, hisz ezek elsősorban Péter álmai voltak, amiket ő csak később tudott magáénak érezni. Péternek viszont volt egy Laser versenyhajója, amivel rendszeresen járt versenyezni. Így az ő tapasztalataiból éltek. De ez nem jelentett akadályt, hisz minden kezdet nehéz, főleg egy ilyen kezdet, amikor maguk mögött hagynak mindent és belevágnak az ismeretlenbe.
Kezdetben óvatosan haladtak, csak rövidebb távokat tettek meg, de később egyre messzebbre merészkedtek és egyre hosszabb ideig voltak úton, így szép lassan beletanultak a dolgokba. Igazi csapattá kovácsolódtak össze, hisz egymásra voltak utalva és a hajózás során fellépő kisebb-nagyobb problémákat együtt kellett megoldaniuk, nem volt ott rajtuk kívül senki. Mire átkeltek a Vizcayai-öblön, már teljesen belejöttek. A mindennapi kihívások megedzették őket, ráadásul a hajó is elég strapabírónak bizonyult, amit addigra már úgy ismertek, mint a tenyerüket.
Azóta bejárták Angliát, Franciaországot, Spanyolországot és Portugáliát, persze hajóval, különböző kikötőket érintve. Jelenleg Madeirán horgonyoznak, a cél pedig a Kanári-szigetek. Nem is választhattak volna jobb helyet ezekre a nyomasztó, novemberi napokra.
Kinga és Péter nem indultak sok pénzzel, gyakorlatilag a nulláról építettek fel mindent. Kinga szerint kevesebbe kerül egy hajón élni, habár ehhez le kell mondani néhány dologról. De az alacsonyabb életszínvonalért cserébe rengeteg mindenbe kárpótol az élet.
Az áramellátást a napelem fedezi, fűteni pedig nem kell, már amennyiben nem az Északi-sakrra akarnak utazni. Mediterrán éghajlaton ilyesmire nincs szükség, úgyhogy ezzel is takarékoskodhatnak. Ami egy kicsit macerásabb, az a vízellátás, de ezt is meg lehet szokni egy idő után. Ami kiadás lehet, az a kikötődíj, az étkezés és a hajón előforduló meghibásodások.
Az utat a spórolt pénzükből tették meg, de miután az elfogyott, minden azon múlott, hogy mennyire voltak találékonyak és ügyesek. Úgy látszik, a talpraesettség a vérükben van, mert még a mai napig úton vannak és nem kényszerültek arra, hogy visszaforduljanak. Mint ahogy arra a hajó neve is utal.
Azt tervezik, hogy a Kanári-szigeteken, mint ahogy ezelőtt csinálták, elvállalnak rövidebb, időszakos munkákat, amíg össze nem gyűlik a pénz a következő útra. Mivel Kingának a kávékészítés a specialitása, ezért azt fogja bevetni. A nagy út előtt a kávékészítéssel jutott előre a ranglétrán, azonban ő mégsem a karriert választotta, hanem más irányba kereste a boldogságot. Szerintem jól döntött:)