Szinyei Merse Pál nem szerette a Badacsonyt
Szinyei Merse Pál nehezen tudta elviselni a természet különböző behatásait, olyannyira, hogy egy zárt festőkabint építtetett magának, melyben az elemektől védve szemlélődhetett és festhetett. Éveken át tanulmányozta a Balaton színét, a hullámok fodrozódását a leírások alapján, és most alakalma akadt élőben is megfigyelni. Mivel öreg kora lévén már szeme nem volt a régi, néha unokái képeit nézegette felnagyítva. A legérdekesebb dolog azonban az, hogy Szinyei nem kifejezetten nem szimpatizált a túlparti panoráma központi elemét képző Badacsonnyal. Molnár C. Pál festőtársa ezt így fejezte ki egy visszaemlékezésében: "formátlan koporsónak találta, mely kellemetlenül pöffeszkedik a túloldalon, és behemód nagy tömegével aránytalankodik a zalai part egyébként kellemes vonulatú összhangján. El is nevezte »nagy dögnek«, ami a formájában rejlő asszociáció folytán, úgy lehet, találó is." Te egyet értesz vele?
Szinyei Merse Pál alkotásai a Balatonon
A művész 2 nyarat töltött Fonyódon, ezalatt az idő alatt pedig összesen 10 képet alkotott, ebből 6-ot az első nyáron, ekkor született többek között A Balaton a fonyódi partról, a Zöldes balaton, a Sárga Balaton (tanulmány), a Háborgó Balaton, a Fonyódi hegy, a Balatoni szakadék, A Balaton széle. A képek érdekessége, hogy nem szerepel rajtuk a Tanúhegy, éppen azért, mert a festő szerint, sokunk kedvenc Tanúhegye megzavarj az idilli koncepciót, így mindig megtalálta a módját, hogy elfedje, kihagyja a vászonról. Nem csak ő fogott itt ecsetet: lánya, Rózsi, és a világháborús frontról olykor hazatérő fia, Félix is meg-megörökítette a Balatont.