Mi jut eszedbe a Szovjetunióról? A Szovjetunió emlékei
Videojátékok
Bizony, a Szovjetuniónak is megvoltak a saját videojátékai. Tény, hogy többségük a háborúról és a jéghokiról szólt, és nem éppen sorolhattuk volna őket az igényesebb alkotások közé, de kétségtelen, hogy volt egy sajátos bájuk. Moszkva és Szentpétervár játékmúzeumaiban azonban a mai napig találkozhatunk velük.
Átszellemült külföldiek
Egészen a Szovjetunió széthullásáig, az állam területén több helyen is összefuthatott az ember olyan külföldiekkel, akik szentül hitték, hogy – minden bizonyíték ellenére – egy munkásparadicsomban járnak.
Propaganda poszterek
A Szovjetunió sajátos látványvilágából hiányoztak a kapitalizmusra jellemző reklámok és hirdetések. Ezek helyén hatalmas poszterek díszelegtek, amelyekről Marx, Engels és Lenin figyelte az orosz népet. Más propagandaanyagok a szovjet hadsereg sikereit ünnepelték, vagy az éppen aktuális 5 éves tervre buzdították a népet.
Kitűzők
A Szovjetunióban hatalmas kultusza volt a kitűzőknek, és sok még a szomszédos kommunista államokba (lásd: Magyarország) is eljutott ezek közül. Sokak nagyszülei talán még a mai napig őrzik ezeket egy eldugott kis dobozban a padláson, vagy valamelyik fiók mélyén.
Grúz ételek
A Szovjetunió sosem a gasztronómiájáról volt híres, és az oda érkező külföldieket gyakran fogadták egyszerű fogások és kérdéses eredetű húsok. Volt azonban egy fény az éjszakában, méghozzá azok a grúz éttermek, amelyek bőséges és ízletes kínálattal (sajtok, borok, stb.) várták a vendégeket.
Egyenruhák
A katonai egyenruhák mindenütt jelen voltak, folyamatosan emlékeztetve ezzel mind a helyieket, mind pedig a külföldről érkezőket arra, hogy itt bizony vasszigor uralkodik.
A dezsurnaják
A legtöbb szovjet szállodában volt egy, vagy több (akár szintenként is) úgynevezett „dezsurnaja”. Ezt a pozíciót mindig egy idős nőre bízták, akinek az volt a feladata, hogy figyelje a vendégeket, fenntartsa a rendet, és tőle lehetett szappant, WC-papírt és egyéb fogyócikkeket kérni, ha épp elfogyott a szobában, illetve ő intézte a nemzetközi telefonhívásokat is. Ezek az idős hölgyek eleinte mindig hideg szigorral fogadták az ismeretleneket, de aztán, mintha átkapcsolták volna őket vendégszerető üzemmódra, hirtelen sokkal barátságosabban viselkedtek az emberrel.
Szamizdatok
A szamizdatok („saját kiadású” kötetek) azok a betiltott kiadványok és egyéb művek voltak, amelyeket az emberek saját kezűleg másoltak és terjesztettek a könyveket titokban kedvelők köreiben. Ironikus, hogy a Szovjetunióban milyen sok legendás szerző alkotott, az állam mégis sokak munkáját próbálta elnyomni maga alatt. Szerencsére a szamizdatoknak köszönhetően ezek többsége megmenekült.
A fiatal úttörők
A vörös kendős, fehér felsős gyerekek voltak a Szovjetunió fiatal úttörői (habár ez a mozgalom Magyarországon is jelen volt). A fiatalok itt találkozhattak először a szovjet ideológiával, és olyan példamutató gyerekekkel ismerkedhettek meg, mint Pavel Trofimovics Morozov, akit szülei azért öltek meg, mert a fiú bejelentette őket a titkos rendőrségnek.
A biztonsági övek kultúrája
Amikor valaki beült egy szovjet taxiba, és reflexből nyúlt a biztonsági övért, a sofőr jelezte, hogy nem lesz rá szükség. A biztonsági öv becsatolása szimbolikus volt a szovjet sofőrök szemében, ugyanis ezzel az utas azt jelezte, hogy nem bízik a volán mögött ülő személy képességeiben. Szerencsére ez a felfogás már a múlté.
A kapitalizmus árnyoldaláról szóló hegyi beszédek
A Szovjetuniót átjárta az eszme, miszerint a kapitalista nyugatban szenvednek a dolgozók, és az egyenlőtlenség, illetve a rasszizmus uralkodik az emberek és a gazdaság felett. Sokan szentül hitték, hogy a kommunista, vagy épp szocialista rendszer győzedelmeskedik majd, és a mai napig is sokan vannak (nem csak a volt szovjet területeken), akik ezt az eszmét éltetik.
Éjszakai vonatjáratok
Az éjszakai vonatokon utazó külföldiek egy nagyon intim bepillantást nyerhettek a szovjet nép életébe, akik teljesen hétköznapi emberekként teázgattak, beszélgettek, vagy szundítottak, miközben célállomásuk irányába robogtak.