A 90-es évek közepén lehetőségünk nyílt a Matáv meghívására az első magyar 11m OD típusú hajóval versenyezni, mely vadonatúj volt. Sikerült egymás után 3 tókerülő szalagversenyt megnyernünk a MANUAL-lal. Most az 1993-as Kékszalag beszámoló folytatását olvashatjuk Csury Zoltán tollából.
....Földvár előtt kivilágosodott. Sem előttünk sem mögöttünk nem láttunk senkit csak rendkívül sok szembejövő hajót, akik még a kenesei szélcsendben ragadtak be és még csak most mentek át a csövön. Az jól látszott, hogy a keleti medencében ismét teljes a szélcsend.
Ahogy átkecmeregtünk a csövön és elláttunk Füredig akkor világosodott meg számunkra, hogy hogyan is állunk. Szinte reménytelennek tűnő helyzetben voltunk. 4. helyen álltunk, az első az osztrák 11m-es kb. 1 km-re lehetett a befutótól, a 2. és a 3. egymás mellett kb. félúton a csőtől Füredig tartó szakaszon, mi pedig a csőben....
Csak Miklós nem látta reménytelennek a helyzetet. Elvileg kreutz volt Füred felé. A legkevesebb szél a befutónál volt. A 2. és a 3. egymásra forgolódva álltak. Miklós kiadta a jelszót, hogy bármerre de menjünk. Ha megfordulunk, megáll a hajó és soha nem indulunk el újra. A széljelzők nem jeleztek szelet. Lee-be döntve a hajót, kezébe vette a génuaschottot. Idősebb Scholz Imre fogta a kormányt. Miklós a génua első élének horpadásából próbálta a szélirányt beazonosítani. Ahogy ő állította a génuát, nekem annak megfelelően kellett állítani a grószt.
Lélegzet visszafojtva mozdulatlan kormánnyal csorogtunk a hajógyári öböl felé. Ahogy közelítettünk a tihanyi parthoz úgy élénkült egy kicsit a szél és kezdett félszelesedni. A többiek még mindig kreutzra behúzott vásznakkal álltak. Először szépen utolértük a 2. és 3. hajót, majd lassan velük együtt az elsőt, aki még mindig kb. 1 km-re volt a befutótól. Ekkor a négy hajó felállt egyvonalban a célvonaltól. Mi ekkor már elég jól éreztük ezt a mozdulatlan félszeles futtatást. A többiek még csak most kezdtek ráérezni arra, hogy nem kreutz van! A Manuálnál jobban felszerelt osztrák One Design 11-esnek olyan előnye volt, hogy nem hitte, hogy bárki is utolérheti. Wossala a Juventus rádióban sikongatva mondta: „Ilyen nincs! Ez hihetetlen!”
A szél is Tihany felé volt frissebb. Végül a legnyugatabbra lévő hajó, azaz mi lettünk az elsők és szépen sorban haladva kelet felé a 2. 3. és 4. Az osztrák hajó valószínűleg órákat állt a befutótól 1 km-re és végignézte, ahogy mögüle mindenki körbevitorlázza és a 4.-ből lesz az első és az elsőből a 4. A parton dúlt-fúlt mérgében, ezt nem tudta megemészteni.
Végül szoros befutóval 24 óra alatt kevesebb, mint 1 perccel megnyertük a Kék Szalagot.
Akkor még többen csak a „rendkívüli szerencsének” tulajdonították az első helyet.
Írta : Csury Zoltán