Ha valaki megkérdezi tőlünk, melyik volt a legnagyobb katasztrófa a hajózás történetében, egyből rávágjuk, hogy a Titanicé. Pedig ez nem egészen így van. Most elmondom neked, hogy miért.
Nem a Titanic volt a világ legnagyobb hajókatasztrófája!
A Titanic elsüllyedésének tragikus történetéből már nem egy film készült, hiszen azon a szörnyű áprilisi éjszakán 1517 ember veszett a jeges tengerbe. Összeesküvés elméletek, rejtélyek, tények és tévhitek lengik körbe korának legnagyobb óceánjáróját, de most mégsem erről szeretnék nektek mesélni.
Hanem egy olyan tragédia történetét mondom el, ahol még a legkisebb becslések szerint is hat-kilenc ezer áldozat veszhetett oda, leginkább gyerekek és nők. 1929-ben volt egy nagy pénzügyi válság, és Németországban ezután nagy változások mentek végbe. 1933-ban Hitler került a kancellári poszt székébe, és az irányítást pedig átvette a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt.
Felszámolták a munkanélküliséget, és kötelező lett a heti negyven óra munkavégzés. Az emberek jobban éltek, így a nyaralásokra, szabadidős programokra való igény is megnőtt, és állami juttatás is igénybe vehető lett. Az emberek szárazon és vízen egyaránt tölthették szabadságukat, hiszen egyre többen szerettek volna más országokba is eljutni.
Így épült meg egy külön flotta a németeknél az utazni vágyók igényeinek kielégítésre. A flotta legnagyobb gőzöse a Wilhelm Gustloff névre hallgatott, és majdnem 210 méter hosszú, valamint 1463 fő befogadására volt képes. A hajó vízre bocsátása 1937. május ötödikére esett ünnepélyes keretek között. Elsősorban Norvégia, és Svédország volt az úti cél, és utasai igazi luxust élvezhettek a hosszú hajóutak alatt.
A Wilhelm Gustloff gőzhajó története
1939. szeptemberétől a német haditengerészet tulajdonába került, és kórházhajóként funkcionált. A hajótestet ekkor festették át szürkére, és könnyű légvédelmi ágyúkat is kapott.
Tíz évvel később, 1940-től Gdynia kikötőjében lebegett a vízen, egy tengeralattjáró alakulat lakóhajójaként. A második világháború ideje alatt vált ismét fontossá, hiszen ő is beszállt természetes módon a segítségnyújtásba.
Rengetegen érkeztek a Wilhelmre, köztük sok várandóa anya, sebesült, és kisgyermek, sőt, 1945. januárjában már egy komplett kórházi részleg is, és így már több, mint 4000 embernek adott helyet.
Ez már alapjában véve rengeteg ember volt, hiszen a kabinokat kétszemélyesre tervezték, de már 13-15 ember zsúfolódott össze mindegyikben, de a hajó még így sem kapott parancsot arra, hogy elhagyhassa helyét, hiszen „maximálisan ki kellett tölteni a hajót menekültekkel”.