notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

A Földanya kedvenc gyermeke - Peru

hirdetes

Földanya kedvenc gyermeke - Peru

Papp Éva
hirdetes

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

 

A színpompás indián folklór, az Andok havas hegyláncai, a misztikus ködbe burkolózó Machu Picchu, vagy Amazónia buja dzsungeleinek látványa próbára teszi nemcsak a retina, de a lélek befogadóképességét is. Bár a városlakók életszínvonala fényévekre van a földművelő indiánokétól, Peruban annyi gazdagság van, hogy az ember önkéntelenül arra gondol: lehet, hogy nem véletlenül keresték errefelé a spanyol konkvisztádorok Eldorádót?

Peru

A 16. század kalandorait nem hatotta meg a táj szépsége, ők egyet akartak: aranyat, de jó sokat! 1532-ben az első, alig kétszáz fős spanyol sereg behatolt az inkánk földjére. Vezetőjüknek, Francisco Pizarrónak nem volt hadereje, volt viszont Machiavellit is megszégyenítő konspirációs készsége: kihasználva a polgárháborút, csellel elfogta és kivégeztette Atahualpát, az uralkodót. Az indiánok sosem láttak lovat, tűzfegyvert, és az európai harcmodor is megtette a hatását: néhány év alatt megpecsételődött a csaknem kétmillió négyzetkilométernyi inka birodalom, Tahuantinsuyu sorsa.

 

A limai alkirályság nyugalmas évszázadai után az indián zendülések és Tupac Amaru felkelése előkészítette a talajt a gyarmatbirodalom összeomlásához. Dél-Amerika híres szabadságharcosainak, José de San Martínnak és Simón Bolivarnak köszönhetően 1821-ben, Peruban is kikiáltották a függetlenséget. A béke azonban még váratott magára. Az egymást váltó elnökök, a guanó-szigetekért indított spanyol invázió, valamint a Chilével vívott „salétromháború” hátráltatták az új állam konszolidációját. A 20. században az ecuadori háború, és a maoista Fényes Ösvény terrorcselekményei borzolták a kedélyeket.

 

Az utóbbi húsz évben Peru magára talált. Felismerte és profin kiaknázta az ország természeti és kulturális adottságait, a vendéglátást pedig oly tökélyre fejlesztette, hogy mára csak kétféle turista maradt: aki még nem járt Peruban, de szeretne elmenne, és aki visszavágyik.

 

A Világjáró Kvízjátékért kattints ide!

 

Téged is magával ragadott Peru hangulata? Részt vennél egy egzotikus kalandban? Tarts velünk, és nézd meg legjobb ajánlatainkat. Kattints ide!

Peru

Az egzotikumra éhes látogatónak elsőre csalódást okozhat Lima: az ország lakosságának csaknem egyharmadát tömörítő főváros nyüzsgő metropolisz. A gyarmati hangulat csak a Világörökség részét képező Főtéren és környékén érhető tetten, ahol Pizarro a várost megalapította. A 18. századi koloniális stílusú házak nagy része a földrengések és a tűzvészek miatt már csak másolat. Az Elnöki Palota helyén egykor Pizarro palotája állt, aki 1541-ben, Latin-Amerika első államcsínyének áldozataként fejezte be dicsőségesnek aligha nevezhető pályafutását. Az emberi emlékezet azonban megbocsátó: a tér sarkán álló katedrálisban, mozaikokkal kirakott kápolnában nyugszanak a konkvisztádor földi maradványai. A gyarmati kor gyöngyszeme a San Francisco kolostor, a Santo Domingo templom, és a mívesen faragott, cédruserkélyes Torre Tagle palota.

 

Az elegáns és az ultramodern Lima városrészei közelebb fekszenek az óceánparthoz. San Isidróban békésen megférnek egymás mellett a golfklubok és az egykori bevándorlók patinás villái, Miraflores felhőkarcolói pedig büszkén vállalják a földrengések kihívásait. A Szerelemparkból pazar kilátás nyílik: előttünk a Csendes-óceán hullámai ostorozzák a partot, a szirtfokról paplanernyősök potyognak. Eljött az ideje az első gasztronómiai szárnypróbálgatásnak, ami az óceánparton nem is lehet más, mint a ceviche, a citrommal, hagymával, paprikával megbolondított nyers hal.

Peru

Limától ötórányi utazás a Paracas-félsziget, ahonnan hajó visz a perui Galapagosként ismert Ballestas-szigetekhez. Az óceánparton vezető út kopárságának oka a Humboldt-áramlat, mely folyamatosan hűti a trópusi fekvésű partszakaszt. Emiatt Limának és a part menti részeknek be kell érniük az örök tavasszal – ami az Európai zord tél és a forró nyár felől nézve nem is olyan tragikus. Az utazás fáradalmait feledteti egy pohár pisco, lehetőleg Pisco városában. Ez a szőlőpárlat Peru nemzeti itala, melynek citromlével, cukorral és tojásfehérjével felturbózott pisco sour nevű aperitifje a leggyakoribb.

 

Szükség is van a kurázsira: a motorcsónak szédítő iramban száguld a Ballestas-szigetek felé – a guanó-szigeteket erős szembeszélben hamarabb érezzük, mint látjuk. A 19. század derekán Peru egyik legfontosabb exportcikke a guanó volt, a szigeteken élő madarak műtrágyakánt használt ürüléke, melyből Peru – a magyar népi bölcsességet megcáfolva – igenis aranyat csinált. A szigorúan védett szigeteken tilos kiszállni, az oroszlánfókák, Humbold pingvinek, kormoránok és pelikánok háborítatlanul napfürdőzhetnek.

 

A mai napra rendelt földön-vízen-levegőben projekt jegyében a közeli reptér felé vesszük az irányt, ahol már melegítik a motorokat a kis Cessna gépek, hogy a titokzatos Nazca vonalak fölé repítsenek. A mai napig talány, kik, mikor és miért készítették ezeket az ábrákat. Közel ötszáz négyzetkilométernyi területen több száz mértani alakzat, és figura látható; a geoglifák népszerűségi versenyét a kolibri, a pók és a majom vezeti. A misztikus rajzokat csak a repülés mindennapossá válásával fedezték fel, bár a spanyol hódítók már korábban említést tettek róluk. Egyesek szerint a Nazca kultúra indiánjainak csillagászati naptáraként működtek, de lehettek ősi zarándokutak is, Däniken pedig földönkívülieknek tulajdonítja az alkotásokat.

Peru

Bár Peruról leginkább az Andokra asszociálunk, az országnak majdnem kétharmadát őserdő borítja. Egyszer megkérdeztek egy Nobel-díjas tudóst, hogy egy atomtámadás esetén a világ mely részét mentené meg. Azt válaszolta, hogy Perut, mert a Föld flórájának és faunájának csaknem 80 százaléka megtalálható itt, amiből újra lehetne teremteni a civilizációt. A növényvilág gazdagsága már a repülőből látható: végeláthatatlan zöld tájban kanyarognak a hordalékukat lustán terelgető, barna folyók. Ez Amazónia, a világ legnagyobb folyójának árterülete, ahol a dzsungelben még ma is számos törzs él háborítatlanul.

 

Az őserdei nemzeti parkokhoz jó kiindulópont Puerto Maldonado, amely az egykori kaucsuk- és aranyláz után ma fakitermelésből, mezőgazdaságból és turizmusból él. Egymás után pöfögnek a folyón a peque-peque nevű, motorizált kenuk, hogy a kalandkeresőket a távoli lodge-okhoz szállítsák. A fából ácsolt, lábakon álló kunyhók elfoglalása után lefoszlik rólunk a városi lét minden máza. A háromnapos program alatt a férfiak egyre inkább Marlboro man külsőt öltenek, de a nők is a csomag mélyére süllyeszthetik a sminkkészletet, teret engedve a sikkes gumicsizmának. Persze a nomád életforma viszonylagos: a szállások minden luxussal felszereltek; ágyunk moszkitóhálóval védett, a közösségi házban pedig őserdei csemegékből összeállított teljes ellátást kapunk. A túrák során látunk tapírcsaládot, majmokat, tukán madarat, tarka tollú papagájokat, megkóstoljuk a karambolát és a fáról szüretelt kakaót, valamint elsajátítjuk a macheta használatát. Éjszaka, a petróleumlámpa lecsavart fényénél megesküdnénk rá, hogy a világ faunájának fent említett, csaknem 80 százaléka a mi kunyhónk közelébe költözött. Optimális esetben azonban legfeljebb egy eltévedt békát találunk reggelre a zuhanyzóban, abból meg némi áldozat árán akár királyfit is varázsolhatunk.

Peru

A vélhetően vadászgépeken edződött pilóta fél perc alatt eléri az utazómagasságot, és mire gyomrunk visszatalál anatómiailag kijelölt helyére, már landolunk is Cuscóban, az egykori inka fővárosban. Végre az igazi Peruban vagyunk! Erre nemcsak az andoki zenét játszó, reptéri muzsikusok figyelmeztetnek, hanem a magaslati betegség, a soroche is. 3400 méter magasan az első órákban csak a pihenés segíti az akklimatizációt, meg a minden szálloda recepcióján megtalálható koka tea.

 

Cuscót a legenda szerint a Napisten fia, Manco Capac alapította ott, ahol aranybotja a földbe fúródott. A birodalom fővárosává a kilencedik inka uralkodó, Pachacutec tette meg, akinek trónra jutásával megkezdődött az inkák alig száz évig tartó fénykora. Cusco annyit tesz: a világ köldöke. Itt futottak össze a tartományokat összekötő utak, és a ma is látható huacákat, szent helyeket is láthatatlan energiaszálak kötötték a fővároshoz.

 

Az inkák leghíresebb temploma, a Coricancha falait egykor aranylemezek borították, ezeket a spanyol katonák – a kertben álló, életnagyságú aranyszobrokkal együtt – beolvasztották. A Coricanchát is csak akkor fedezte fel az utókor, amikor a föléje épített Santo Domingo templom falai egy földrengés alkalmával beomlottak. Cusco szívében, a szent körzetben ma is állnak az egykori uralkodói paloták falai. Többükből elegáns, ötcsillagos szállodát alakítottak ki, ahol szépen keveredik egymással a rusztikus és a visszafogottan modern stílus.

 

Cusco főterét, amely talán a legszebb egész Peruban, megkoronázza a gótika, a barokk és a platereszk stílus jegyében épült katedrális. A koloniális ötvösművészet és a faragott oltárok remekein túl az egyik legérdekesebb az Utolsó vacsorát ábrázoló kép, amelyet az indián festő a saját szája ízéhez igazított, így Jézus és a tanítványok sajtot, erős paprikát és sült cuyet, azaz tengerimalacot falatoznak. Ha eltekintünk az érzelmi megrázkódtatástól, akkor ez utóbbi helyi specialitást nekünk is érdemes kipróbálni: íze leginkább a nyúlhúséra emlékeztet.

Peru

Legkényelmesebben vonaton közelíthetjük meg. A Cuscóból induló szerelvények közül válasszuk a drágább üvegtetejűt, így akadálytalanul gyönyörködhetünk a hegyek látványában. Aki pedig nosztalgiára vágyik, annak ott az Orient Express hangulatát idéző Hiram Bingham luxusvonat. Az út majdnem öt óra: a vonat cikk-cakkban, egyik vágányról a másikra araszolva tudja csak leküzdeni az ezer méteres szintkülönbséget.

 

A végállomás Aguas Calientes, ahonnan kisbuszok visznek a romváros bejáratához. Valószínűleg Hiram Binghamnak is elakadt a szava, amikor 1911-ben először meglátta a Machu Picchut. A Yale Egyetem professzora több expedíciót vezetett Peruba, és haláláig kitartott amellett, hogy Vilcabambát, az utolsó inka uralkodók titkos városát fedezte itt fel. Atahualpa halála után ugyanis az Inka dinasztia nem szűnt meg: Pizarro bábkirályt állított a birodalom élére, aki hamarosan fellázadt és udvartartásával együtt az őserdő mélyén megbúvó Vilcabambába menekült. A várost a spanyolok később megtalálták, pontos helye azonban évszázadok során elfelejtődött – ma sem tudni, hogy a Machu Picchu volt-e. Annyi azonban bizonyos, hogy a bevehetetlen hegycsúcson épült város szakrális körzete pontos asztronómiai számításokat követ: erre utal a Naptemplom, meg az Intihuatána, melyhez a téli napforduló idején szimbolikusan kipányvázták a napot, így biztosítva a jó termést és az égitest visszatérését.

 

Ha bejártuk a romváros minden négyzetcentiméterét és megmásztuk a meredek Huayna Picchut, akkor megérdemeljük a shoppingolást az indián piacon, ahol még akkor is nehéz ellenállni a csábításnak, ha tudjuk, hogy a színes poncsó nem igazán a Nagykörútra való viselet. Az alkudozás után egy pohár chichával, kukoricából készült sörrel koccintunk, amelyből az első kortyot helyi szokás szerint a földre öntjük, Pachamamának, a Földanyának – majd visszatérünk a hotelbe egy kényeztető masszázsra. A bungalókból álló, elegáns szálloda szinte belesimul a hegyoldalba. Minden a természet szeretetét hirdeti, a kézzel készült ökoszappanoktól az illatos szobai füstölőkig. A kandallóban már duruzsol a tűz, az altatót pedig a közeli Urubamba-folyó monoton zúgása szolgáltatja.

 

Másnap benevezhetünk egy raftingolásra, vagy ha nem vágyunk adrenalinszint-emelésre, akkor egy békés orchidea-túra keretében, óriási nagyítóval felszerelkezve ismerhetjük meg e gyönyörű virágokat. Visszafelé a vonaton kiderül, hogy az elegáns, egyenruhás vonatkísérők miért olyan válogatottan csinosak: alkalmi modellként, divatbemutatóval népszerűsítik az alpaka pulóverek és sálak legszebb darabjait. Már esteledik, mire a vonat felkapaszkodik Cuscóba. A kivilágított Főtér fotózásához lehúzzuk az ablakot. A látvány – az oxigénhiányos levegőnek köszönhetően – szó szerint lélegzetelállító. Légszomjunkat látva a helyiek nevetve biztatnak, mondván, nem is a soroche az, amit érzünk, hanem Peruban az ember egyszerűen túl közel kerül az Éghez.

Forrás: PARK Magazin

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes
hirdetes
Közösség

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 246

Átlagos értékelés: 4.7

utazás