Indonéziában lángoló kókuszdióval fociznak

Ha már itt a foci VB, akkor nézzük meg, hogyan űzik ezt a sportot Indonéziában. Ugyanis arrafelé a futballnak egy igen különleges változata terjedt el: ott nem a bőrt rugdossák, hanem lángoló kókuszdiókat, amiket előtte két napig kerozinban áztatnak, hogy sokáig bírja a mérkőzést. Egy meccs alatt legalább hat kókuszdiót használnak fel.

A játék nagyon népszerű a kelet-jávai iszlám bentlakásos diákjai körében, akikről még talán azt is el lehet mondani, hogy ügyesebben bánnak egy égő kókuszdióval, mint egy hagyományos bőrlabdával.

Az égő kókuszdiós focira nagyjából ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a hagyományosra, kivéve hogy egy-egy meccsre 21 napon keresztül készülnek a játékosok. Viszont ez a felkészülés nem testmozgásokból áll, hanem szellemi, spirituális módon zajlik. A fizikai felkészülés összesen annyit tesz ki, hogy a játékosok bekenik a lábukat sóval és gyógynövényekkel, hogy ne legyenek égési sérüléseik. Talán még bemelegítő játék sincsen, mert egy-egy mérkőzés összesen 60 percig tart 90 perc helyett. Ezeket a srácokat valóban kemény fából faragták!

A tüzes labdás mérkőzéseken összesen 10 ember játszik és öten vannak egy csapatban. Ez a játék nem kicsit balesetveszélyes, de hát éppen ezért extrém és van tele kihívással. Viszont talán még azt a különbséget megemlíthetjük a hagyományos és a tüzes foci között, hogy ebben a játékban talán nem viszik túlzásba a fejelést.